Sztojcsev Iván
Sztojcsev Iván
Tetszett a cikk?
gazdaság

Bírót üt ki meccs után egy klub elnöke, játékosok vernek szurkolókat a pályán, az ország egyik legnagyobb csapata a másodosztályba vonulással fenyegetőzik, majd másfél perc után lefújják a Szuperkupát – és ez csak a jéghegy csúcsa annak, ami a török fociban történik. Ez van, ha túl sok pénzt öntenek a fociba, a gazdaság összeomlik, a korrupció viszont virul.

Nem mindennapi botrányba fulladt a török Szuperkupa vasárnap este. A bajnok Galatasaray és a kupagyőztes Fenerbahce meccse alapesetben a török foci legnagyobb rangadója volna, most viszont szó nem volt ilyesmiről: a Fenerbahce csak az U19-es csapatával állt ki, 50 másodperc alatt kapott egy gólt, és amikor felálltak a középkezdéshez, már nem is ment tovább a meccs, a fiatal játékosok levonultak a pályáról, a Galatasaray pedig átvette a kupát, majd hogy a szurkolók mégse maradjanak foci nélkül, lejátszottak egy edzőmeccset a saját tartalékcsapatuk ellen.

És ez csak a sokadik a török foci botrányai közül – az elmúlt fél évben ez már legalább a negyedik olyan ügy volt ott, amibe máshol vagy a szövetség, vagy egy klub teljes vezetése belebukott volna. Pedig évtizedekig élt az a kép, hogy bár nem Törökország a világ leggazdagabb helye, de a minőségi sportra mindig lesz pénz. A válogatott 2002-es világbajnoki harmadik helye után klubszinten a legnagyobb sikert a Fenerbahce 2008-as és a Galatasaray 2013-as Bajnokok Ligája-negyeddöntője jelentette, szóval nemcsak kelet-európai szinten számított erősnek az ottani foci, hanem a kontinens abszolút elitjéhez is közel járt. Ehhez képest most már csak a botrányokról szól minden.

Például ezt a Szuperkupa-meccset eredetileg nem is Törökországban játszották volna, hanem Szaúd-Arábiában. A szaúdi sportswashing félelmetes szinten működik, ennek egy része az, hogy a spanyol, az olasz és a török Szuperkupát is ott akarták megrendezni. A spanyol és az olasz meccs sem telt el balhés felvezetés nélkül, de a törököknek végképp nem tudták megmagyarázni, hogy a gigantikus szaúdi pénzeken – tíz év Szuperkupa-meccseiért 100 millió euró – kívül mi indokolja azt, hogy épp a köztársaság kikiáltásának 100. évfordulóján viszik el a meccset a köztársasági hagyományokkal és egyáltalán Törökországgal hagyományosan nem túl barátságos Rijádba a Szuperkupát. A szaúdi hatóságok nem engedték azt sem, hogy a köztársaságot megalapító Kemal Atatürk fényképe megjelenjen, sem tőle egy idézet, amikor pedig megtagadták, hogy a török himnuszt lejátsszák, a két csapat úgy döntött, nem lépnek pályára.

Hiába önti a milliárdokat a fociba Szaúd-Arábia, könnyen besülhet a mesterterve

A sztárjátékosok fél év után már a kiutat keresik, miközben az országban rendezett szuperkupa-mérkőzések rendre botrányba fulladtak.

Ez tavaly december végén történt, alig két héttel azután, hogy a szövetség napokra felfüggesztette a bajnokságot. Az Ankaragücü–Rizespor meccs végén ugyanis a hazai csapat elnöke a pályára rohanva pofozta a bírót, amiért az hét percet hosszabbított, aminek a végén a vendégek egyenlítettek. Az elnök ezután legalább lemondott, majd el is tiltották, úgyhogy a többi esettel ellentétben itt még némi következmény is lett. A következő héten aztán az Istanbulspor elnöke szaladt be a pályára a Trabzonspor elleni meccsükön, hogy egy meg nem adott tizenegyes miatt lehívja a játékosait – ott legalább nem verekedtek.

Ez viszont még mindig csak békés bemelegítés volt a márciusi Trabzonspor–Fenerbahce meccshez képest. Akkor a 3–2-es vendéggyőzelem után a hazai szurkolók berohantak a pályára, a Fenerbahce játékosai közül viszont többen is felvették a kesztyűt, és beszálltak a balhéba, látványos videók készültek arról, ahogy a focisták verik a szurkolókat – mondjuk az látszik, melyikük edz többet.

A Fenerbahce vezetői ezután felvetették, hogy visszalépnek a másodosztályba a tehetetlen szövetség ellen tiltakozva, és ugyan végül ezt nem lépték meg, a hangulat már feszült volt a Szuperkupa előtt. Hát még amikor a szövetség nem ment bele a halasztási kérelembe – a Fenerbahce ezen a héten játszik az Európai Konferencia Ligában negyeddöntőt, a klub azt kérte, hogy legyen elég majd utána foglalkozni a Szuperkupával. Erre válaszul állt ki az U19 egyetlen percre, majd vonult le, most pedig a klubvezetés olyan szép hangzatos szavakkal magyarázza ezt, mint hogy ők kiállnak az igazság mellett, amely fontosabb, mint egy Szuperkupa.

De miért is történik ez az egész?

Egy ilyen felvezetés után elég éles váltás makrogazdasági mutatókat előhozni, de a gond éppen ezekkel van. Törökországban évtizedeken át első számú gazdasági prioritás volt a sportot támogatni, és amekkora nézőszámok voltak, ebben nagy üzlet is volt – aztán tönkrement a gazdaság. 2021-ben még csak 19,6 százalékos volt az éves infláció, 2022-re ez már 72-re felugrott, és 2023-ban is 54 százalékos lett. Ikonikus pillanata volt a krízisnek, amikor a jegybank elnöke visszaköltözött a szüleihez, mert nem talált olyan kiadó lakást Isztambulban, amelyet meg tudott volna fizetni.

Úgyhogy a fizetések villámgyorsan vesztik el az értéküket, így pedig egyre nehezebb jó játékosokat szerezni, pláne megtartani. És egy darabig lehet azzal trükközni, hogy a gazdagabb klubok euróban vagy dollárban fizetik ki a játékosaikat, a szurkolóktól, a tévétől és a hazai szponzoroktól a bevételek az elértéktelenedő lírában érkeznek be, vagyis a válságot senki nem ússza meg.

Természetesen ezért nem a labdarúgó-szövetséget kell megtenni hibásnak. Azért viszont már jogosan kritizálják a szövetség vezetőit, hogy még mindig megpróbálnak úgy tenni, mintha nem is lenne semmi nehézség, és ugyanúgy lehetne gazdálkodni, mint néhány évvel ezelőtt. Ez pedig az eredményeken is látszik: az UEFA ranglistáján a török liga 2019-ben még a kontinens 10. legerősebbje volt, 2022-re a 20.-ra esett vissza, és még mostanra is csak a 12.-re kapaszkodott vissza – és ez nem csak egyszerű statisztika, a 10. hely már egy automatikus BL-helyet ér a selejtező helyett. A török válogatott pedig ugyan kijutott az Eb-re, mindenki idegeskedik most, miután a két tavaszi edzőmeccsükön Magyarországtól 1–0-ra, Ausztriától pedig 6–1-re kikaptak.

A Fenerbahce elnöke, Ali Koc szelfit készít a Fenerbahce szurkolóival a Török Szuperkupa alatt a Galatasaray és Fenerbahce között Sanliurfában 2024. április 7-én
AFP/Anadolu/Serhat Cagdas

És persze mindenki sokkal idegesebb lesz a nézőtéren is akkor, amikor a fizetése hirtelen nem ér semmit. A török lelátói kultúra amúgy sem arról szól, hogy a hazai és a vendégtábor összeölelkezve dúdolja az Imagine-t, egy ilyen feszült helyzetben még könnyebben pattan el sokak idegrendszere. A szövetséget pedig sokat kritizálják azért, mert alig próbálnak valamit tenni, hogy a nézők – és persze a játékosok is – biztonságban érezzék magukat.

A korrupció eközben hagyományosan óriási, ebből pedig a foci sem marad ki. Azt, hogy tényleg adják-veszik-e a meccseket, bizonyítani nem lehet – egy 2011-ben megindult vizsgálat végén, 2020-ban mindenkit felmentettek, élükön a Fenerbahcét 20 éven át elnöklő Aziz Yildirimmel. 2023-ban viszont tényleg kitört egy olyan botrány, amely a bíróságig jutott: a Denizbank egyik vezetőjét azzal vádolták meg, hogy egy piramisjátékban csalt ki 29 embertől – nagyrészt híres focistáktól – legalább 43 millió dollárnyi pénzt.

A Fatih Terim Alap – amelynek semmi köze nincs az edzőlegenda Fatih Terimhez, de még az ő lányát is sikerült lehúzni – havonta 40 százalékos hasznot ígért, de nem fizetett semmit. Az ügy pedig messze túlmutat pár tucat ember csúnya átverésén: sokan felháborodtak azon is, hogy az egész török pénzügyi szabályozás olyan gyenge, hogy az ehhez hasonló csalások rendszeresek, csak általában szegényebb emberektől visznek el mindent hasonló ígéretekkel. És persze azon is, hogy amikor olyan híres egykori focisták az áldozatok, mint Arda Turan vagy Emre Belözoglu, akkor ők Recep Tayyip Erdogan elnököt hívhatják fel, hogy segítsen, az átlagember viszont tehetetlen marad.

Recep Tayyip Erdogan
AFP/Anadolu/Mustafa Kamaci

Az egészre pedig rárakódik még egy jó vastag rétegnyi politika. Ami a legnagyobb sztárokat sem kíméli: Hakan Sükür, a 2002-es vb-3. csapat legnagyobb legendája például 2016 óta nem teheti be a lábát Törökországba, mert a puccskísérlet óta terrorizmussal vádolják, nem függetlenül attól, hogy már akkor eljárás folyt ellene, amiért a Twitteren sértegette Erdogant. Van viszont egy erős ellenzék, főleg a nagyvárosokban, úgyhogy a lelátón is megjelenik némi kormányellenesség, ami összefonódik a szövetséggel szemben érzett gyűlölettel is.

Erdogan szerint ami történik, az az ország elleni lejáratási kísérlet, különösen, ha még ahhoz Szaúd-Arábiához is köze van, mint az eredetileg tervezett rijádi meccs volt. Azon a le nem játszott meccsen a kormánypropaganda szerint az ellenzék miatt lett botrány, akiket külföldről pénzelnek, hogy lejárassák Törökországot és persze az iszlámot. Azért az ellenzéket sem kellett félteni, Dolu városának ellenzéki polgármesterét például a bíróság utasította, hogy szedje le a plakátjait, amin azt hirdette, hogy „a sivatagi patkány beduinok” tehetnek az egész futballkáoszról.

Borítóképünkön Mauro Icardi (9) és Kerem Akturkoglu (7), a Galatasaray játékosai köszöntik a szurkolókat a török Szuperkupa-mérkőzés végén 2024. április 7-én. Fotó: AFP/Anadolu/Serhat Cagdas

infláció labdarúgás sport Törökörszág