A kézilabda is megtalálta a maga Marco Rossiját
Jó stratéga, közösséget épít és feltétlenül megbíznak benne a játékosai – ez lehet a titka Chema Rodrígueznek, aki a hétvégén olimpiára vezette a magyar férfi kézilabda-válogatottat.
„Mindenki tudta, mi kell ahhoz, hogy kijussunk az olimpiára, a csapat csúszott-mászott, küzdöttünk, mint az oroszlánok, egymásért” – így foglalta össze Bánhidi Bence, a magyar válogatott és a Szeged beállója, hogy szerinte min múlt a Portugália elleni győzelem, amellyel az is eldőlt, hogy a csapat 2012 után újra olimpián szerepelhet.
Nem ő volt az egyetlen, aki a csapatszellem diadalának látta a sikert: szinte valamennyi játékostársa – és a szövetségi kapitány, Chema Rodríguez is – kiemelte: családként léptek pályára, és úgy is távoztak onnan, az eredménytől függetlenül.
Családi győzelem, a szív diadala – ezt mondták a kézilabdázók, miután kijutottak az olimpiára
Az összetartás erejét emelte ki a szövetségi kapitány és a játékosok is azután, hogy megverték a portugálokat, és bebiztosították helyüket a párizsi játékok kézilabdatornáján.
A Tatabányán megrendezett selejtezőben a magyar csapat kezdésként kilencgólos különbséggel megverte Tunéziát, majd négy góllal kikapott az előzetesen is tornagyőztesnek várt norvégoktól, így Portugália ellen kellett kivívnia a olimpiai szereplést. Lékai Mátéék jól kezdték a meccset, a csapat két-három góllal vezetett, ám az ellenfél a félidő derekán megkezdte a felzárkózást, majd a vezetést is átvette. A második játékrész a portugálok számára indult jobban, 22-19-re is vezettek, de néhány perc múlva – Fazekas Gergő irányításával – ledolgozták a hátrányukat a magyarok, és 12 perccel a vége előtt feljöttek döntetlenre, majd Bartucz László védéseinek és Imre Bence góljainak köszönhetően fordítani is tudtak. Erre már nem volt válaszuk a portugáloknak, akik végül három góllal maradtak alul.
Persze nem most fordult elő először, hogy vesztes helyzetből felállt a csapat, hogy a tét és az egy emberként mögöttük álló közönség a legjobbat hozta ki belőlük. És sokszor nyilatkozták már a játékosok is, hogy egymásért küzdöttek, de ez alkalommal mintha másképp csengtek volna ezek a szavak.
„Nem kell magunknak bemutatnunk a magyar embert: a magyar felfogás, hozzáállás nem mindig pozitív. De hosszú idő után most nem ez volt látható a csapaton. Az összetartás, a családias hangulat a mi időnkben is megvolt már, összetartott a csapat, de most, úgy tűnik, teljesen más az edzői szemlélet” – mondta lapunknak Iváncsik Gergő korábbi 200-szoros válogatott, aki kétszer is megjárta az olimpiát, a Veszprémnél pedig éveken át játékostársa volt Rodrígueznek.
„Chema azt mutatja meg, hogy lehet másképp is tekinteni a sportágra, lehet máshogy is hozzáállni a nehéz helyzetekhez, lehet másként is reagálni arra, ha vesztésre áll a csapat. Annak idején sokszor megkaptuk, hogy amikor elúszni látszott egy meccs, akkor küzdöttünk ugyan, de beleültünk az eredménybe. Ez most nem látszik. Chema még ilyenkor is nyugodtan, higgadtan tud kommunikálni a pályán lévő és a padon ülő játékosokkal, olyan pluszt tudott nyújtani nekik, amely segített felállni” – tette hozzá az egykori balszélső, aki ma a Veszprém U13-as csapatának edzője.
Hasonlóan látja Rodríguez hatását a Magyar Kézilabda-szövetség sportszakmai igazgatója, Juhász István. „Sok világverseny után fogtuk a fejünket, és mondogattuk: tipikus magyar betegség, hogy nem tudunk ilyen meccseket megnyerni, mert ilyenek vagyunk, mert a nyugati felfogásból adódó magabiztosság jobban érvényesül… ez most változóban van.” Juhász István azt is hozzátette: nem csak a válogatottnál tapasztalja ezt, hanem a fiatal, utánpótláskorú játékosoknál is. „A most felnövő generáció önmagukat adó és fölvállaló kézilabdázókból áll, akik kellő magabiztossággal, a csapat érdekeit kiszolgálva játszanak. Örülnek a kihívásnak, annak, ha ők fejezhetik be az akciókat – ezzel lendületet adnak a többieknek és példát is mutatnak.”
A spanyol válogatottal 2005-ben világbajnokságot nyert Rodríguez 2012 és 2017 között játszott Veszprémben, a gyerekei is itt születtek, többször elmondta, hogy második otthonának tartja Magyarországot. A válogatott mellett 2019 óta dolgozik: előbb az akkori szövetségi kapitány, Gulyás István segítője volt, 2022-ben pedig őt nevezték ki szakvezetőnek. A posztot tavaly óta tölti be főállásban, amióta lejárt a szerződése a portugál Benficánál. (Nem véletlenül nyilatkozta a vasárnap esti győzelem után, hogy utál a portugálok ellen játszani, hiszen sok barátja van a csapatnál és a stábban.)
A szövetség annak idején azért választotta be Gulyás stábjába, mert ismerte az országot és a közeget, szakmailag pedig azt a stílust képviselte, amelyet a két magyar élcsapat, a rendszeres Bajnokok Ligája-résztvevő Veszprém és a Szeged is alkalmaz. A magyar szakember mellett eltöltött évek pedig a szövetség szerint az előnyére váltak. Az első olyan nagy tornán – a tavalyi vb-n –, amelyen egyedül irányította, a válogatott a 8. helyen zárt (emiatt lehetett ott a hétvégi olimpiai selejtezőn), az idei Eb-n pedig története legjobb eredményét érte el, 5. lett. Ezt követően szerződést is hosszabbítottak vele, egészen a következő olimpiai ciklus végéig, 2028 augusztusáig.
„Azt, hogy valaki jó edző-e, nem csupán az határozza meg, hogy mennyire ért a kézilabdához: ugyanannyira fontos, hogy milyen a személyisége, mint az, mennyire tudja felkészíteni a csapatot” – vélekedett Juhász István, aki szerint Rodríguez jellemvonásai nagyon szimpatikusak a válogatott játékosainak.
Iváncsik Gergő is ezt látja rajtuk. „Sokat beszélgettem erről az egykori csapattársakkal, hogy kevés az olyan edző, aki partnernek tekinti a játékosokat, és ugyanúgy kommunikál velük a pályán is, mint azon kívül. Ő nem csak a sportolókat, az embereket is látja bennük.”
A korábbi kiváló balszélső arról is beszélt, hogy Rodríguezben már játékosként is meglátták a leendő edzőt. „Érződött, hogy a kisujjában van a játék, mindenki előtt járt egy-két lépéssel, nem hiába ő volt a csapat esze, irányítója. Most ugyanezt látom: van válasza a nehéz helyzetekre.”
A szakmai igazgató szerint van igazság abban a felvetésben, hogy a spanyol szakember némileg hasonlít a magyar férfi labdarúgó-válogatott szövetségi kapitányára, Marco Rossira, amire példákat is hozott. „A szakvezető dolga elsősorban a stratégiai irányok kijelölése, és ebben Rossi kiváló. Nagyon jól találja meg azokat a játékosokat, akik válogatott szinten is képesek jó eredményt nyújtani, azaz jól bírják a terhelést, és a felkészülésre rendelkezésre álló rövid idő alatt alkalmazkodni tudnak az elvárásokhoz. Mindez Chemára is igaz. Ahogyan az is, hogy mindketten közösséget építenek. A focisták megvesznek azért, hogy a válogatottban játszhassanak, a kézilabdázóknál Chema mindent elkövet, hogy egy család tagjainak érezzék magukat. És abban is hasonlítanak, hogy a játékosaik feltétlen bizalmát élvezik.”
A szövetségi kapitány bátran vonta be fiatal játékosokat is a válogatottba: a tavalyi junior korosztályból hatot is behívott az Európa-bajnokság keretébe. „És nem csak úgy ott vannak, nagyon komolyan hozzátesznek a csapat teljesítményéhez, elég csak arra gondolni, hogy Imre Bence kilenc gólt lőtt a portugálok ellen, vagy ahogy Ilic Zoran és Fazekas Gergő beszállt a meccsekbe” – mondta Juhász István. Szerinte Rodríguez elérte, hogy a fiatalok értékrendje és tenni akarása, valamint az idősebbek tapasztalata megalapozza a kohéziót. „Az Eb-n és a selejtezőn is azt láttuk, hogy hol a fiatalok, hol a tapasztaltabbak tesznek hozzá többet, és amikor baj van, mindig akad valaki, aki a hátára veszi a csapatot” – jegyezte meg.
Az olimpiai kézilabdatorna kezdetéig már csupán négy hónap van hátra, addig pedig még rengeteg meccs vár a játékosokra a bajnokságokban és a kupákban, és a válogatottnak is meg kell még vívnia egy világbajnoki selejtezőt május elején. A játékokra nem marad sok idő felkészülni: a június közepén rövid pihenőt kapnak a sportolók, aztán megkezdődik a közös munka. „Ez iszonyatos terhelés, reméljük, hogy nem az orvosi stáb fogja kijelölni a csapatot” – mondta Juhász István. Szerinte mostanra szinte összeállt a válogatott, nincsenek hiányposztok, mindenhová ki lehet állítani két-három egymást kiegészítő játékost.
Iváncsik ezzel kapcsolatban azt jegyezte meg: fontos, hogy a fiatalok még nagyobb meccsrutint szerezzenek. „A válogatott most nagyrészt olyan játékosokból áll, akik nem játszanak olyan nemzetközi szintű meccseket, mint néhány tapasztaltabb társuk. Többen szerepelnek különböző európai kupákban, de azokat nem lehet összehasonlítani a Bajnokok Ligájával. Most nem az a helyzet, mint a mi időnkben, amikor a csapat 95 százaléka az NB I-ben és a nemzetközi porondon a legmagasabb szinten játszott. Ezzel együtt a fiatalok is nagyon kellemes meglepetést okoztak, szívből kívánom nekik, hogy elérjék, amit nekünk nem sikerült: szerezzenek érmet az olimpián.”
A férfiválogatott eddig nyolc alkalommal szerepelt a játékokon, eddigi legjobb eredménye a negyedik helyezés. Az 1936-os, az 1980-as, az 1988-as, a 2004-es és a 2012-es játékokon is így zárt.
A tatabányaival párhuzamosan két másik selejtezőtorna is zajlott még: az egyiken Spanyolország és Szlovénia, a másikon Horvátország és Németország szerzett kvótát az olimpiára, amelynek ezzel kialakult a teljes mezőnye.
- A csoportokat április 16-án sorsolják majd össze ezekből a kalapokból:
- Dánia / Spanyolország
- Horvátország / Norvégia
- Magyarország / Németország
- Szlovénia / Franciaország
- Svédország / Egyiptom
- Argentína / Japán.
