A Nemzet Színésze bejelentette: itt a vége, befejezte

Abba lehet-e hagyni a világ legizgalmasabb, legszebb munkáját, a színészmesterséget egyik napról a másikra? A válasz nem is olyan egyszerű. Mert ha fogy is az erő, már csökken a szenvedély, akkor is ott van még a kötelességtudat. Amit elvállalsz, azt végig kell csinálnod – mert ezt várja tőled a közönség is. Molnár Piroska Kossuth- és Jászai Mari-díjas művész folyamatosan játszik, jelenleg nyolc darabban látható, ám ha azt kérdezik tőle: még mindig örömét leli-e a munkájában, azt válaszolja: teszem a dolgom. Még mindig teszem a dolgom, amíg a testem engedi.

Elfújni 78 szál gyertyát, s talán számot vetni az elrohant, elvágtatott évtizedekkel. Ilyen lehetett Molnár Piroska születésnapja. A 78 csak egy karnyújtásnyira van a nyolcvantól. Aki látja őt képernyőn, vagy egy álmos, napsütötte délutánon az utcán, azt gondolja róla: kifogyhatatlan erő és energia dolgozik benne. Csakhogy a Nemzet Színésze szinte nap mint nap megvívja a maga csatáit, még ha nem is beszél róla. Várja őt a színház, várja a közönség, de sokszor inkább már otthon maradna egy jó könyvvel a kezében, forró teát kortyolgatva. Merthogy egyre nehezebben bírja, amit a teátrum és ez a különleges mesterség elvár tőle.

Az interjút a Blikk cikkében találod a további izgalmas részletekkel.