Kemény Dénes: „A vízilabda szépségeiből akkor több fért bele a meccsekbe, mint manapság”

Comóban a játék mellett párhuzamosan dolgoztam állatorvosként, majd öt szezon után, 1991-ben a gárda edzője lettem. Ami az 1994-es évet illeti, jó szezont futottunk, megnyertük a klubcsapatok Mediterrán Kupáját Zágrábban, a döntőben egy horvát együttest verve. Ősszel pedig Rómában rendezték a világbajnokságot, amelyen az olaszok győztek hazai pályán, mi pedig ötödikek lettünk, ott voltam a negyeddöntőnkön és a helyosztóinkon is.

Bár nem szeretem a régen minden jobb volt” mondást, szurkolói fejjel azt kell mondanom, a vízilabda szépségeiből akkor több fért bele a meccsekbe, mint manapság. Lényegesebben kevesebb kiállítás és emberelőnyös szituáció volt, a gólok nagyobb százaléka olyan látványos akcióból született, amiből ma sokkal kevesebb van.

A szövetségi kapitányi posztról egyáltalán nem álmodoztam, még akkor sem, amikor 1996-ban megkaptam az esélyt a pályázásra. Már tíz éve Olaszországban éltem, és nálam lényegesen nagyobb nevek kandidáltak, mégis engem választott az elnökség.

A hazatérésem előtt hat-hét hetet töltöttem Magyarországon évente, de azért érzékeltem a rendszerváltást követő változásokat. Mindenki, aki szembejött veled az utcán, menedzser volt, bunkofonja volt, kft.-je volt, panaszkodott az üzlettársakra, a partnerekre vagy az APEH-ra. Lecserélődtek az autóparkok, épültek-szépültek a rózsadombi villák, a balatoni meg a pilisi nyaralók azoknál, akik „eredményesek” voltak ebben a vadkapitalizmusban.

Ritkán került a kezembe magyar újság, de az persze szemet szúrt, hogy megjelentek idegen szavakkal címzett lapok, mint a Blikk és a Kurír, hiszen amikor kimentem, még csak Magyar Nemzet volt, Népszabadság, Esti Hírlap... Én magam annak idején talán évente egyszer-kétszer kerültem szóba a sajtóban a játékosmúltam, vagy aktuálisan az ausztráliai, olaszországi eredményeim miatt, ezeket a cikkeket aztán a szüleimtől megkaptam.

Később persze, amikor a benzinkúton láttam valami hangzatos címet, különösen, ha a játékosaimat érintette, nyilván megvettem a lapot. Azóta viszont rengeteget változtak az információszerzési szokások, így a blikkes cikkek is kilencven százalékban a telefonomon jutnak el hozzám.

BLIKK DOSSZIÉ

vízilabda