Nincsen gyerekem, sosem akartam szülni. De most kaptam egyet, csak nem így nevezem. Mert ő a szeretőm

Négyszer voltam férjnél, de mindig ugyanaz a nóta. Eleinte sok buli, sok szex, sok nevetés, aztán hízás, tévé, megcsalás. Én voltam az, aki csalt. Sosem a férjeim.

Igen, az én vérem pezseg. A májam meg fehér. Negyvenkilenc éves vagyok, de nem adom fel. Muszáj megtalálnom végre az igazit.

Meg is találtam, de csak talán. Mert

Nemrég megismertem ezt a fiút. Lehetnék az anyja is akár. Nekem nincs gyerekem, sose akartam szülni. Hát, ő kerek harminc évvel fiatalabb nálam. Ha egymás mellé állunk a tükör elé, őrületesen látszik a korkülönbség. Az ő bőre ragyog és rózsaszín, az enyém petyhüdt, ráncos. Jó, nem annyira ráncos, de azért ráncos. De őt nem zavarja.

Az én kis szerelmem festő, hárman vannak a csapatban, és nagyon ügyesek. Így ismertem meg. Két hétig létrázott meg pemzlizett nálam. Én csak nevetgéltem a sokatmondó pillantásain, lüke kis próbálkozásain, végül is jól szórakoztam. De egyik alkalommal volt bennem egy kis pia, és azt gondoltam, miért ne? Mi történhet? Kinek ártunk? És

Józanul sose tettem volna, mert ahhoz túl gátlásos vagyok. Mit szól majd, hogy az én testem már nem húszéves? Nem szólt semmit. Csak imádott.

Mit csináljak, ha ilyen a természetem? Voltaképp örülök, hogy ilyen vagyok, nem valami besavanyodott öreglány. Szeretnék végre élni. Most komolyan, nem pedig végre megkomolyodni és megöregedni szépen, ahogy illik, ahogy a jó anyám mondja. Azt se tudom, hogy azt hogy kell.

Az én kis festőm egyre szerelmesebb, el akar venni.

El akar venni!

Anyám azt mondta, ha hozzámegyek, kitagad, és nem lesz örökségem. De az én szexi kisfiam szerint ez nem számít. Ha mi ketten szeretjük egymást, az mindent megtölt gazdagsággal. Ilyen szépeket mond. Meg hogy gyereket akar tőlem. Tőlem! Bárcsak kihordhatnék egy gyereket neki. Bárcsak visszafiatalodhatnék a szerelmétől, mint a mesékben. Bárcsak ne lennék ennyire öreg.