A nevelés diadala

2024. február 19.
Megosztás Küldés Messengeren Pinterest
Ha van krumpli és szalonna... Fotó: Getty Images

Nem hiszek a nevelésben. Szerintem a nevelés csúcsa, hogy megtanítjuk a gyereket köszönni, és késsel és villával enni. Az én figyelmem a különleges evőeszközök használatára is kiterjedt.

Csigatányér és csigavilla is volt otthon. (Emlékszem, amikor először terítettem halkéssel, az öt éves kikérte magának: ő nem akar gyerek evőeszközzel enni!)

Főzni se tanítottam a lányomat. Aki egy vezetett háztartásban nő fel, és nem tanul meg főzni: be van oltva ellene. Néha viszont játszottunk olyat, amikor viszonylag üres volt a hűtő és a kamra – sose volt teljesen üres -, hogy nézzük meg, mi van itthon, és mit lehet abból kihozni. Ilyenkor a – két világháborút átélt - nagymamámtól tanult bölcsességet mondogattam: ha szalonna, krumpli és tojás van itthon -, nem lehet éhen halni. Akkor se főzni tanítottam, hanem – mai ésszel – a kreatív gondolkodásra.

Lányom ma már saját háztartásában él, párjával felváltva főznek. Naponta beszélünk, meg szoktam kérdezni: mi lesz a vacsora?

– Anyukám, hónap végén abból kell gazdálkodni, ami van – hangzott a válasz. És felsorolt egy hétre való krumpliételt a grenadírmarstól a tócsnin át a baconba tekert, sütőben sült burgonyáig.

Ha tetszett a cikk, iratkozz fel a hírlevelünkre itt.


Megosztás Küldés Messengeren Pinterest