Szijjártó Előd fiatal magyar borászként a világ boraival veszi fel a versenyt

Kint dolgoztál Amerikában, az állandóan napos Kaliforniában, eszedbe jutott, hogy kint kezdesz új életet?

- Persze. 2018 decemberében jöttem haza félévnyi munka és tanulás után. Akkor két lehetőségem volt, hogy visszamegyek vagy itthon építek fel egy borászatot, és én emellett döntöttem.

Nem bántad meg?

- Nem, most már azt mondom, hogy jó döntés volt.

Volt, amikor nem így gondoltad?

- Nehézségekkel jár egy borászati vállalkozást felépíteni, a boroknak piacot találni, egy olyan márkát, brandet kialakítani, amit szeretnek a fogyasztók. Ez azért is nehéz, mert bár persze sokan szeretik a bort, de ha összességében nézzük a magyar embereket, akkor azt kell mondjam, inkább sörösök. Ezt a statisztikák alátámasztják. Félre ne érts, nem panaszkodni szeretnék, de azt látni kell, hogy ez egy nehéz piac. Ráadásul én úgy csöppentem bele, hogy nincs a felmenőim között borász, nem a családi hagyományokat viszem tovább.

Előd szőlész-borász mérnöknek tanult az egyetemen / Fotó: Dancsecs Ferenc

Akkor honnan jött az ötlet?

- Bár borkészítéssel nem, de mezőgazdasággal foglalkoztak, a gyermekkoromat sárgabarack-ültetvényen töltöttem, és nekem nagyon tetszett az agrárium, a gyümölcstermesztés. Kamaszként pedig természetesen engem is elkezdett foglalkoztatni a bor és általában az alkoholok. Eleinte egyébként pálinkát főztem, de az egyetemen célirányosan szőlész-borász mérnöknek tanultam. Így, kívülállóként talán még nehezebb belesimulni a szakmába. Minden döntés, amit meg kell hozni, az én döntésem, nincs hozzá iránymutatás vagy tapasztalat családi szinten. Hozzáteszem, én ezt pozitívan igyekszem megélni, de azért hátrányom is származik belőle.

Hogy fogadtak Etyeken?

- Jól. Ez itt egy segítőkész, befogadó és összetartó borász, pontosabban termelői közösség. De van itt, Etyeken egy pezsgőklub is, ami szintén fontos számomra.

Hol kaphatóak a boraid, mert szupermarketben nem láttam még...

- Itt, Etyeken a barátom üzemeltet egy pizzériát, ahol az én boraimat lehet megkóstolni, itt tartunk is bórkóstolókat, és idén nyílik egy grillterasz is. Illetve Budapest-szerte több prémiumétteremben, a Bortársaságnál, valamint nálam, Etyeken és a webshopban.

Szijjártó Elődnek kétféle fehér bora van, a sauvignon blac és a chardonnay, emellett pezsgőt és pinot noirt készít még, tudatosan tart csupán néhány fajtájú bort / Fotó: Pozsonyi Zita

Miért éppen Napa-völgybe mentél tanulni?

- Az egyetem utolsó évében úgy éreztem, hogy szeretnék gyakorlatot szerezni és olyan tudást elsajátítani, ami egy kicsit eltér az európai borkészítéstől. Több állásra is jelentkeztem, az állásinterjúk online folytak, szerencsés voltam, mert több lehetőség közül választhattam. Akkor még nem tudtam semmit az ottani borászatokról, de amikor kiértem, kiderült, hogy ez egy ikonikus borászat, a H. estate, világszinten az élmezőnyben említik.

Mi az alapvető különbség az ottani és az itthoni borkészítés között?

- Azt azért fontos elmondani, hogy nagy különbségek nincsenek. A termőterület mindenképpen, lényegesen nagyobb területen gazdálkodnak, ennek megfelelően a volumen is nagyobb. Viszont érdekes, hogy például a termelési részen olyan európai szakemberekkel dolgoznak, akik Olaszországból vagy Franciaországból érkeztek. Most azt látom, hogy az óvilági, azaz a klasszikus európai és az újvilági, vagyis a tengerentúli borkészítés egy kicsit összefonódik, azaz próbálnak egymástól tanulni. Amit különbségnek mondanék, az a precíziós szőlőtermesztés. Vagyis az ültetvényeken öntözőrendszer van kiépítve, védekeznek a tavaszi fagyok ellen és még sorolhatnám, nagyon komoly szabályok mentén dolgoznak. Persze mások is a körülmények náluk. Napa-völgyben az éves csapadék mennyisége csekély ahhoz, hogy sikeresen szőlőt termesszenek, ezért muszáj öntözni. Nálunk ez nem feltétlenül indokolt, igaz, vannak szélsőséges évek.

Hogyan vélekednek a magyar borokról?

- Egyedül a tokaji aszút ismerik. És úgy mondom ezt, hogy a vezető borászokkal, a legnevesebb szakemberekkel találkoztam, beszélgettem. Sajnálatos, de azt kell mondjam, hogy magyarként azt gondoljuk, világhírűek a boraink, de sajnos nem így van.

Vittél nekik magyar bort?

- Igen, és tetszett is. Nem a magyar borok minőségével van a baj.

A tiéd kapható kint?

- Nem, keveset termelek ahhoz, hogy jusson kintre is. Az évi 30-35 ezer palack elfogy itthon, főként Budapesten. Vallom, hogy először a magyar közönséget kell megszólítani és megnyerni. Ha ezenfelül marad termék külföldre is, akkor beindulhat az export. Egyébként nagyon nehéz a magyar bor népszerűsítése, mindenkinek mást jelent, mindenkinek más jut az eszébe, a somlói juhfark, a tokaji aszú, a badacsonyi kéknyelű, a soproni kékfrankos, az alföldi irsai olivér és még sorolhatnám. Nagyon sokszínű, nagyon sok jó termékkel. Lehet, hogy radikális lesz az véleményem, de szerintem túl sok is. Ha megnézünk egy magyarországnyi területet, 60 hektárt mondjuk Bordeaux-ban, ott ekkora területen nagyjából 8 különböző termék kapható. Az én termékstruktúrám azért ennyire egyszerű. Van chardonnay, sauvignon blanc, pinot noir és pezsgő. És nem is szeretnék többet.

Miért pont ezek?

- Az Etyek-Budai borvidéken ezekből a fajtákból lehet a legfinomabb borokat és pezsgőket készíteni.

Szijjártó Előd az Etyek-Budai borvidéken gazdálkodik, ő is kiveszi a részét a szőlőben történő munkából / Fotó: Dancsecs Ferenc

Neked melyik a kedvenced?

- Talán a pinot noir és a chardonnay.

Békés megyében nőttél fel, alföldi gyerek vagy, ahogy mondod, miért éppen Etyekre költöztél?

- A pezsgő miatt. Ennek a borvidéknek sajátossága a magas minőségű pezsgő és úgy vélem, hogy abban a szegmensben, amelyben én dolgozom, termelői pezsgővel szép sikereket lehet elérni. Az elejétől kezdve foglalkozom pezsgővel és ebben képzelem el a jövőmet is, ezt tudatosan építem. Az első évben 1000 palackot készítettem, most, az ötödik évre már 10 000 palack készült.

Te konkrétan kint vagy a szőlőben?

- Igen, sokat kint vagyok, de a munkám ennél sokkal összetettebb. Nem csupán a borkészítés és a szőlőművelés a dolgom, hanem az adminisztráció, egy kicsit a marketing, a címkézés, a borok értékesítése, összességében a vállalkozás működtetésével járó feladatok. De tudom azt, hogy rengeteg sorstársam van, akik napi szinten ezeket a feladatokat látják el.

Mi a legfőbb jellemződ?

- Szűz csillagjegyként a tisztaság és a rend nagyon fontos számomra, ahogyan a minőség is. Ebben nem ismerek kompromisszumot.

Ha visszaemlékszel, mi szerettél volna lenni gyermekként?

- Zenész. Doboltam régen, de a családom lebeszélt róla. Nem azért, mert nem ment volna jól, de úgy gondolták, hogy abban a szakmában nem tudnék jól megélni. Viszont a zene és a művészet azóta is közel áll hozzám. Én a borászatra és a borkészítésre mint művészetre tekintek. Alkotói folyamat, ahol a természet adta erőket és erőforrásokat tisztelve igyekszem megtalálni azt, ami friss, izgalmas, maradandó.

BLIKK DOSSZIÉ

Bor