“Se kocsi, se pénz” – tucatnyian panaszkodnak egy váci autókereskedőre, hogy nem adja át a kifizetett autókat
Több tízmillió forintot csalhatott el néhány hónap alatt egy használtautó-kereskedő Vácon a károsultak állítása szerint. Azt mondják, miután kifizették az autók árát, a férfi hetekig-hónapokig hitegette őket, de a járművek időközben eltűntek a telephelyről. Pénzükért hiába könyörögnek, sőt, még fenyegetéseket is kapnak. Eddig több mint egy tucatnyi feljelentés érkezhetett a rendőrségre az ügyben, a megkárosított vevők közül négyen mesélték el, hogyan rövidítette meg őket az eladó.
“Naponta elmegyek a kereskedés mellett, szeptemberben vettem észre a furgont, amire szerettem volna lecserélni a sajátomat. Azóta egyik jármű sincs meg, és félmillió forintom hiányzik, ma épp azt mondta a srác, hogy azt majd két nap múlva visszautalja” – röviden így foglalja össze történetét László, aki tucatnyi társához hasonlóan egy váci használtautó-kereskedőn keresi az elvileg kifizetett autóját.
Arról írtak ugyanis szerződést, hogy László meglévő autóját beszámítja az újnak a vételárába, így az újabb furgont egymillióért veheti meg, a felét előre fizetve, másik felét pedig majd átvételkor. Be is adta a régi autóját, és az első részletet el is utalta hónapokkal ezelőtt, azóta pedig különböző indokokat hall arról, miért nem veheti még mindig át az autót. Mivel a járművet külföldről hozták be, úgynevezett KPM vizsgát kellett csináltatni, amire valóban sok esetben több hetet kell várni, de Lászlónak egy idő után gyanús lett, hogy ennél többről van szó.
Ismerősöktől is hallott már a történetről, hogy egy helyi kereskedő több embert is átvert, majd a Facebookon jött szembe vele egy poszt, amelyben valaki olyanokat keres, akik ugyanígy jártak. Felvette a kapcsolatot Judittal, akinek a párja taxizáshoz keresett autót, a hirdetést online találta meg, majd miután elmentek megnézni az ugyancsak külföldről behozott kocsit, hamar megállapodtak négymillió forintban. Juditék a szerencsésebbek közé tartoznak, ők ugyanis több hónapnyi huzavona után végül el tudták hozni a megvásárolt autót.
Eredetileg a kereskedő, nevezzük Kristófnak, azt ígérte, tizenöt napon belül átvehetik a kocsit, addigra elintéz minden dokumentációt: honosítást, műszaki vizsgát, névátírást. Bár Juditék eleinte csak a foglalót fizették volna ki, Kristóf meggyőzte őket, hogy utalják el egyben az összeget egy barátja számlájára. Igaz, ez kicsit gyanús volt nekik, de a szerződéssel minden rendben volt, a cégnek előzetesen utánajártak, és mivel azt több adatbázisban is megtalálták, ráadásul megbízhatónak számító hirdetőfelületeken is látták a kereskedést, megnyugodtak, és hitelből kifizették az autót.
Miután még másfél hónappal később is hiába érdeklődtek telefonon arról, hogy halad az ügyintézés, és minden alkalommal azt a választ kapták, hogy majd a következő hétre meglesz minden, személyesen is elmentek a telephelyre. Akkor azonban az autónak már nyoma se volt, Kristóf szerint azért, mert inkább félretette, hogy másik vevő már ne érdeklődjön. Mivel azt már nem árulta el, hol van a kifizetett kocsi, Juditék szerettek volna elállni a vételi szándéktól, amikor azonban ezt telefonon közölték, azt a választ kapták, öt percük van lemondó nyilatkozatot küldeni erről.
Judit elmondása alapján valóban szinte azonnal megküldték a dokumentumot, de a kereskedő azt mondta, már késő, így nem tudja elfogadni azt.
Ha ide mersz jönni, még nyakon is váglak
– fenyegetőzött a használtautó-kereskedő Judit elmondása szerint, miután párja felvetette, hogy személyesen beszéljék meg a dolgokat. Egyik este azonban mégis elmentek Vácra, és egy roncstelep szélén parkolva meglátták a kinézett és kifizetett, egyébként nem roncs állapotú kocsit. Ekkor számonkérték Kristófot, hogy került oda.
További, hetekig tartó alkudozás után végül két hónappal a szerződéskötés után elhozhatták az autót, igaz, az időhúzás indoklására használt adminisztrációs feladatokat Judit állítása szerint nem végezte el a kereskedő, vagyis sem a műszaki vizsga, sem az állandó rendszám nem lett meg. Ekkor azonban már két hónapja húzódott az ügy és reménytelennek tűnt, hogy a pénzt visszaszerezzék, ezért inkább átvették a kocsit annak ellenére is, hogy kettő helyett csak egy gyári kulcsot kaptak hozzá.
Az elmulasztott feladatokért Kristóf félmillió forintot visszafizetett volna, de ennek átadását sem siette el, így egy idő után Judit és párja ismét ellátogatott a váci telepre, hogy személyesen követeljék a pénzt. A kapuban azonban összetalálkoztak egy másik párral, akik figyelmeztették őket, ne vásároljanak ott, mert csak átveri őket a kereskedő, ők egyenesen a rendőrségre mennek feljelentést tenni.
A négygyerekes Gergely interneten találkozott egy furgon hirdetésével, fel is hívta Kristófot a megadott számon, hogy mikor tudná személyesen is megnézni azt, ez még aznap meg is történt. Bár az eladó eredetileg hétmillióért kínálta a járművet, azt mondta, szeretne minél hamarabb megszabadulni tőle, így Gergely könnyen lealkudott félmilliót az árból, és készpénzben átadott hat és fél milliót.
“Ez november elején történt, azóta se pénz, se autó, pedig azt ígérte, egy héten belül elvihetem” – mondta lapunknak. Ő is próbált elővigyázatos lenni, hiszen hallott már történeteket hasonló ügyekről, aláíráskor megnézte a kereskedő személyi igazolványát és lakcímkártyáját is, a cég nevére is rákeresett, látszólag minden stimmelt.
Akárcsak az előző történetben, a kocsi itt is eltűnt a szerződés aláírása után. Aznap, amikor Juditékkal összefutottak, Gergely már nem is tudja, hányadik alkalommal ment el Kristófhoz reklamálni. A két pár végül együtt ment el a váci kapitányságra november végén, hogy feljelentsék a kereskedőt, de Gergely még ezután is több alkalommal beszélt telefonon a férfival. Beszámolója alapján az egyik ilyen hívásban a kereskedő azzal fenyegette meg, hogy ha nagyon erőlteti az ügyet, rágyújtja a házát.
Pedig egy másik vásárló, Anna szerint Kristóf elsőre nagyon megnyerő, szimpatikus és segítőkész volt. “Mindent elvállalt, mondta, hogy elintézi, csak aztán nem teljesített ezekből semmit.” Az üzletet ők is gyorsan megkötötték: Anna régi autóját 300 ezerért beszámította a vételárba, a fennmaradó 1,6 milliót pedig először készpénzben kérte. A nő mondta, hogy inkább utalni szeretne, ennek se volt akadálya, de ezúttal se Kristóf számlájára kellett küldeni a pénzt, hanem ugyanannak az ismerősnek, akinek Juditék utaltak. Megbeszélték, hogy saját autóját majd csak az új átvételekor adja le – mint utólag kiderült, nagy szerencséjére –, Anna pedig még aznap elutalta az összeget, miután aláírták a foglalót.
A kereskedő azt ígérte, másfél héten belül elintézi az átadáshoz szükséges papírmunkát, amikor azonban a nő a határidő után rákérdezett, mikor mehet az autóért, elkezdődtek a kifogások, mi miatt nem tudja még átvenni: a rendszámtábla nem érkezett meg időben, elnézte az okmányiroda nyitvatartását, így nem ért oda időben, a kifizetett pénzt pedig azért nem tudta visszaadni, mert nem talált parkolót a bank közelében. “Ott valóban hibáztam én is, hogy azelőtt fizettem, hogy bármi papírt láttam volna a kocsiról” – mondja a nő, aki jóhiszeműen elhitte, hogy azokat azért nem mutatta meg neki később többszöri kérése ellenére sem a kereskedő, mert mindig “pont valahol máshol voltak”.
Minél többször érdeklődött az időközben eltűnt kocsi felől, annál tovább bonyolódott a történet Anna szerint. Egyik alkalommal, amikor Vácon járt, Kristóf azzal próbálta megnyugtatni, hogy a kifizetett kocsi egyik kulcsát átadta neki, és megadta az autó előző tulajdonosának elérhetőségét, azt állítva, nála van az autó.
Hamar kiderült, hogy a férfi nem is tudott róla, hogy eladták volna az autóját, amit hetekkel korábban tisztíttatni vitt oda a telephelyre.
Ottjártakor Anna megszólította Kristóf egyik alkalmazottját, azt kérdezte tőle, nem ismerős-e neki esetleg az a név, akinek elutalta a pénzt. “Dehogynem, én vagyok az. Kristóf ilyenkor szokott ilyet csinálni, szól, hogy nekem küldik majd a pénzt, én felveszem készpénzben, és átadom neki” – válaszolta. Rövid győzködés után abba is belement, hogy segítsen a nőnek, és elkísérte a rendőrségre, hogy megtegye a feljelentést.
A négy ügy szereplői azután vették fel egymással a kapcsolatot, hogy Judit Facebook-csoportokban kezdett kérdezősködni károsultak után, mert volt egy megérzése, hogy ha már kettőjüket átejtette a kereskedő, valószínűleg lesznek mások is. Cikkünk írásáig a csoportban körülbelül húszan jelentkeztek, akik elmondásuk szerint érintettek, közülük 17-en tettek feljelentést, a károk összege pedig a beszámolók szerint százmillió forint felett lehet.
Miután Judit és Gergely azok, akik próbálják összefogni az ügyet és mindenkinek a történetét megismerni, elmondják, mit sikerült eddig kideríteniük. Úgy tűnik, az első feljelentést már augusztusban megtette valaki, így nagyon furcsának találják, hogy semmi következménye nem lett a dolognak, és még novemberben is megismétlődhettek ugyanezek a történetek.
Időközben kiderült az is, hogy a Gergelynek ígért autót néhány nappal korábban kifizette egy másik férfi is, ő 15 ezer eurót fizetett ki, az összeg több mint felét készpénzben – a kocsit ő sem kapta meg. Az elmeséltek alapján a fenyegetőzések is egyre durvábbak, Judit mesél egyik férfiről, aki állítása szerint egy Molotov-koktélt talált háza bejáratánál, de olyan esetet is említenek, hogy valaki 18 millió forintot bukott.
Az ügyben kérdéseket küldtünk a váci rendőrségnek, a feljelentések pontos számát szerettük volna megtudni. Válaszukból kiderült, hogy jelentős kárt okozó csalás bűntettének gyanúja miatt folyamatban van a büntetőeljárás, de a nyomozás állásáról bővebb információt egyelőre nem árulnak el. Volt olyan károsult, aki azt állította, kezdeményezték a kereskedő letartóztatását, megkeresésünkre azonban az ügyészség cáfolta, hogy a rendőrség ilyen előterjesztéssel élt volna.
Arra a kérdésre, reménykednek-e abban, hogy visszakapják a pénzt, egyik vevő sem tűnt túl bizakodónak. “A magyar igazságszolgáltatás nem arról híres, hogy az ilyen ügyek belátható időn belül megoldódnak és visszakapjuk a pénzt” – mondja Anna, aki azért reménykedik benne, hogy még ha kis részletekben is, de előbb-utóbb visszakapja.
Gergely már jóval kevésbé bizakodó, ha anyagiakról van szó, és a helyzetet egy rossz rémálomhoz hasonlítja, amiből nagyon szeretne már felébredni. “Tudja mennyi az esélye, hogy ezt a pénzt valaha viszontlátjuk? Egy az egymillióhoz, 50-100 ezret talán visszakapok, arról meg már le is mondanék, leszarom, inkább üljön érte 10 évet börtönben. De tényleg annyit, 1-2 év nem lehet elég.”
A legkisebb kára a fentiek közül egyértelműen Juditéknak volt, így a többiekhez képest a nő is higgadtabban beszél a lehetséges megoldásokról. Neki az a legfontosabb, hogy minél több érintettet össze tudjanak szedni, és közösen álljanak ki az igazukért, vagy legalábbis elérjék valahogy, hogy Kristóf ne tudjon másokat is átverni. “Én ezt az egészet nem hinném el, ha nem velem történik meg, és biztos vagyok benne, hogy ha valaki hall erről, ugyanezt gondolja. Pedig mi vagyunk rá az élő példa, hogy igenis vannak ilyen történetek, nem szeretném, hogy ezt más is megtapasztalja” – teszi hozzá.
Az érintettek neveit kérésükre cikkünkben megváltoztattuk. Az ügyben megkerestük az autókereskedőt is, de cikkünk megjelenéséig nem érkezett válasz.
Nyitóképünk illusztráció.
