Ezeket mindenképpen érdemes megbeszélni magunkkal, mielőtt elektromos autóba ülünk át

Elektromos vagy hibrid?

Talán az első kérdés, ami felmerül, ha valaki napjainkban új autó vásárlását, lízingelését tervezi, hogy milyen hajtástípust válasszon. Ma még itt-ott elérhetőek dízelmotoros autók és akad egy-két tisztán benzines modell is, azonban egyre nagyobb szeletet hasítanak ki a tortából a különféle hibrid rendszerrel szerelt járművek, illetve a tisztán elektromos hajtású autók.

Ennél a kérdésnél tehát már eleve egy komoly döntést kell meghozni, hiszen a választott típus alapjaiban fogja meghatározni a napi használatot. A döntéshez szerencsére nem kell alkalmazott matematikusnak lenni, de nem árt tisztában lenni a lehetőségekkel.

Az új típusú – csúnya, de az autóiparban gyakran használt kifejezéssel elektrifikált – modellek világába az úgynevezett lágyhibrid (mild hybrid) jelenti a belépő szintet. Ennek a rendszernek az a sajátossága, hogy az autó mozgatásáról alapvetően egy benzines vagy dízeles erőforrás gondoskodik, de kerül bele egy kisebb teljesítményű villanymotor is. Utóbbi azonban nem hajtja az autót, csupán a belső égésű motor „keze alá dolgozik”. Azaz, a gázpedál lenyomásakor először ez a kis elektromos erőforrás segít felpörgetni a motort, ami kiegyensúlyozottabb és takarékosabb közlekedést tesz lehetővé. A tulajdonosnak nincs dolga a töltéssel, a rendszer ugyanis automatikusan gondoskodik a kis villanymotor akkumulátorának visszatáplálásáról.

Hasonló az úgynevezett öntöltő hibridek (full hybrid – FHEV) esete is, azzal a különbséggel, hogy az ilyen autókba beépített villanymotor már a benzines erőforrással együtt dolgozva mozgatja az autót. Ezek a villanymotorok jellemzően nagyobbak, mint egy lágyhibrid modellben, tölteni azonban ezeket sem kell – nem is lehet, a visszatáplálás itt is automatikusan történik.

Egy lépéssel közelebb állnak a tisztán elektromos autókhoz a tölthető hibridek (plug-in hybrid – PHEV), amelyekkel akár kizárólag elektromos módban is lehet közlekedni, amíg az akkumulátor kapacitása kitart. Ez a mai modern PHEV-autóknál már elérheti a 70-100 kilométert is, ami bőven elég lehet a napi ingázáshoz. Ha azonban lemerülne az akkumulátor, akkor sincs gond, a benzinmotor ugyanis ilyenkor átveszi a teendőket és mozgatja az autót, sőt akár az aksi visszatöltéséről is tud gondoskodni. Ez persze nem a leghatékonyabb módja a töltésnek, a PHEV-autókat ugyanis akár konnektorról, akár fali vagy utcai töltőoszlopról is lehet „etetni”. A PHEV-modellek azok számára jelenthetnek jó választást, akik gyakran ingáznak kisebb távokon, de rendszeresen indulnak hosszabb utakra is.

A tisztán elektromos modelleknek számtalan előnye van a hagyományos autókhoz képest: csendesebbek, tisztábbak és tartósabbak a benzines rokonoknál. Utóbbi előny magyarázata, hogy egy elektromos motorban sokkal kevesebb a mozgó, kopó alkatrész, így kisebb a meghibásodás valószínűsége, illetve a karbantartási és szervízigénye is alacsonyabb. Ráadásul, míg a benzines autókat csak benzinkúton lehet megtankolni, egy elektromos autót akár otthon, akár egy konnektorról is fel lehet tölteni, ha úgy hozná a szükség.

Mennyire tartós?

Az elektromos autók megjelenése számos tévhitet is magával hozott, ezeket nem árt tisztázni, mielőtt körülnéznénk a piacon.

Az első és legfontosabb ilyen az akkumulátorok élettartamára vonatkozik. A villanyautók feltűnésekor sok vérbeli benzinrajongó csak legyintett: „áh, két év múlva az akku kapacitásának a fele elvész, csökken a hatótáv”. Ma már több kutatás is igazolta, hogy ez komoly tévedés: az elektromos autók akkumulátorainak élettartama ugyanis akár a 15-20 évet is elérheti jelentősebb kapacitáscsökkenés nélkül, azaz praktikusan akár magát az autót is túlélhetik ezek az energiatároló egységek. Ráadásul a használt akkumulátorokat viszonylag magas hatásfokkal lehet újrahasznosítani, azaz megfelelő hozzáértés esetén sokáig maradhatnak az alapanyagok ebben a körforgásban.

Apropó, alapanyag: az elektromos autókkal kapcsolatban szintén gyakori – de téves – ellenérv, hogy környezetszennyező a gyártásuk, az akkumulátorokhoz szükséges ritka és nehézfémek miatt. Bár tény és való, hogy jelenleg a lítium bányászata sok esetben valóban környezetrombolással jár, egy amerikai kutatás rámutatott, hogy az elektromos autók teljes életciklusa még ezzel együtt sem annyira környezetszennyező, mint a benzines vagy dízel autóké. Ráadásul, az akkumulátor-technológia fejlődésével nemsokára lehetővé válik a lítium kitermelése olyan kőzetfélékből, amelyekhez sokkal könnyebben, kisebb környezeti terheléssel lehet hozzájutni.

Hogyan kell vezetni?

Sokan ódzkodnak az elektromos autóktól, mert azt gondolják, az új technológia új vezetési képességeket is igényel. A jó hír, hogy egy elektromos autóban is ugyanott van a kormány, valamint a gáz- és fékpedál. Kuplung ugyan nincs, mivel a villanyautók kivétel nélkül mind úgynevezett előválasztóval érkeznek, ami azt jelenti, hogy akárcsak az automata váltós autók esetében, itt sem kell a sebességváltóval foglalatoskodni. Ez a megoldás egyébként sokkal precízebb, mint bármilyen manuális váltó. Aki pedig elboldogul a kézi váltós vezetéssel, annak az előválasztó használata sem fog gondot okozni, 1-2 nap alatt meg lehet szokni a használatát.

Ami jelentős különbség egy elektromos autó esetében, az a gyorsulás, a villanymotorokban ugyanis a teljes nyomaték – azaz, amitől az autó jól „húz” - azonnal rendelkezésre áll. Ez azt jelenti, hogy a gázpedál lenyomásakor azonnal a motor teljes teljesítménye érzékelhetővé válik, nem kell a benzines vagy dízel autók használata során megszokott módon közlekedni, azaz minden egyes sebességfokozatba kapcsoláskor figyelni, ahogy növekszik a fordulatszám.

Ez elsőre meglepő lehet, egyben nagyon izgalmas érzés is, amikor először éljük át ezt a típusú gyorsulást. Elképzelhető, hogy ez valakinek elsőre furcsa és talán kissé ijesztő is, azonban mindenkit azzal nyugtatnánk meg, hogy természetesen egy elektromos autót is lehet lassan, nyugodtan vezetni, nem muszáj lepadlózni azt a bizonyos gyorsító pedált. Ettől függetlenül jó érzés tudni, hogy ha olyan helyzet alakulna ki az úton, amikor szükség van az erőre és a gyorsaságra (például egy előzésnél), akkor az elektromos autó megbízhatóan a kezünk alá fog dolgozni.

A villanymotorral szerelt járművek másik fontos sajátossága az energiavisszanyerő rendszer, amelynek segítségével optimalizálhatjuk autónk hatótávját. Ez annyit jelent, hogy amikor felemeljük a lábunkat a gázpedálról, motorfék helyett a rendszer elkezdi az autó mozgási energiáját visszatáplálni az akkumulátorba, hogy abból minél kevesebb menjen veszendőbe a fékezés során. Ennek az elsajátítása sem ördöngösség, a tapasztalt villanyautósok pedig már menet közben belekalkulálják a vezetésbe az energia visszanyerését: például ha látják, hogy a következő kereszteződésben pirosra vált a lámpa, az intenzív fékezés helyett a lassú gurulással gondoskodhatnak a optimális rekuperációról, azaz az energiavisszanyerésről.

Mennyi a hatótávja?

Sokak számára elrettentő lehet, ha egy villanyautó adatai között azt látják, hogy nem tud annyit megtenni (kb. 600-700 km-ről beszélünk) „egy tankkal”, mint egy benzines vagy dízel változat, ezért a többség első kérdése rögtön az adott modell hatótávjára vonatkozik.

A mai modern elektromos autók átlagos hatótávja jelenleg úgy 400 kilométer körül alakul, ami elsőre valóban kevesebb. Fontos azonban figyelembe venni, hogy a belső égésű motoroknak körülbelül egy évszázadnyi előnye van a viszonylag friss elektromos technológiához képest (utóbbi egyébként szintén tévhit, ugyanis már a 19. században létezett elektromos autó, azonban akkor még a belső égésű technológia bizonyult hatékonyabbnak). A mai, tömeggyártású elektromos autók azonban szűk 15 éve jelentek meg, így ezen a téren egyelőre rendkívül látványos fejlődés tapasztalható. Míg ugyanis 15 éve egy villanyautó hatótávja 150-200 kilométer körül alakult, ma már ennek a duplájánál jár az átlag.

Belátható azonban, hogy a több száz kilométeres utazásokra a nagy többség számára évente legfeljebb párszor kerül sor. Több kutatás is rámutatott, hogy egy átlagos autós naponta 25-50 kilométert tesz meg, ami azt jelenti, hogy már egy első generációs elektromos autó hatótávja is bőven elegendő a számukra. Ettől függetlenül annak sem kell elvetnie a villanyautózás ötletét, aki nagyobb távokon közlekedik, az egyre nagyobb teljesítményű töltők terjedésével ugyanis ma már 15-20 perc alatt feltölthető az akkumulátor 20-ról 80 százalékra. Azaz a hosszú út során, egy-egy kávészünet alatt hatékonyan fel lehet tölteni az energiatárolókat, ha pedig valakinek otthon vagy a munkahelyén van fali töltője, nem fordulhat elő olyan, hogy reggelre ne lenne tele az aksi energiával. Ráadásul egyes modellek fedélzeti számítógépe már azt is ki tudja számolni, hogy a navigációs rendszerben megadott úti célunkhoz érkezve hány százalékon áll majd a töltöttség.

Tölteni kell, de hol érdemes?

Ahogy említettük, az elektromos autókat ma már az egyre több helyen elérhető utcai töltőoszlopokról, otthoni – vagy irodai – fali töltőről, vagy akár konnektorról is lehet tölteni. Az utcai oszlopok előnye a gyorsaság, ez azonban cserébe általában magasabb költségekkel is jár. A konnektoros töltés előnye, hogy szinte bárhol megtehetjük, igaz, lényegesen lassabban (egy teljes töltés akár 18-20 órát is igénybe vehet), de egy 220 voltos aljzatot csaknem a világ végén is találunk, így ha a szükség úgy hozza, nem maradunk energia nélkül. A fali töltő valahol a kettő között helyezkedik el: a telepítése némi befektetést igényel, azonban, ha ez megvan, gyorsabban feltölti az autót, mint a konnektor, ráadásul, ha van a háznál napelem, akkor a további költségek jelentősen lecsökkennek.

A tartalom a Volvo megbízásából, a HVG BrandLab produkciójában készült. A cikk létrehozásában a HVG hetilap és a hvg.hu szerkesztősége nem vett részt.