Tetszett a cikk?

Üzleti titoktartásra hivatkozva egyetlen olajtársaság sem adja ki a csővezetékes transzfer árait. Az Adria vezetéken a Molon kívül még egy szerb társaság vásárol, ők nem vádaskodnak, simán nyélbe ütöttek egy tízmillió tonnás olajüzletet - igaz, nekik nem is volt választásuk. Az OMV egy másik, közeli csővezetékkel eteti a finomítóit, de a jelek szerint nekik nincs okuk panaszra.

Látványos pofozkodással indult az év a magyar és a horvát olajtársaság között: Hernádi Zsolt egy Indexnek adott interjújában azzal vádolta meg a Janafot, hogy az visszaél a Mol kiszolgáltatott helyzetével, és a méltányos piaci ár helyett annak négyszeresét kéri el azért, hogy olajat szállítson Magyarországra az omisalji kikötőből induló Adria-csővezetéken.

A Janaf ugyan tényleges monopolhelyzetben nincs, de mivel az EU azt szorgalmazza, hogy minél előbb szakítsunk a másik csővezetékes olajforrásunkkal, Oroszországgal, mégiscsak a horvát társaság diktál. Ráadásul a horvát miniszterelnök már 2022. nyarán arról beszélt, hogy „a megváltozott geopolitikai körülmények” – az orosz-ukrán háború következményei – között Horvátországnak lehetősége van energiaközponttá nőni, és ezt a lehetőséget ki is kell használni.

A Janaf a Hernádi-interjúra reagálva egy közleményben határozottan visszautasította a vádakat, azt írták, a transzferdíjak kiszámításánál a Mol által is ismert ellenőrzött módszertant használnak, és minden ügyfél egyenlő bánásmódban részesül. A Mol viszontválaszában semmitmondó általánosságnak bélyegezte az említett "ellenőrzött módszertant," melyet a Janaf állításával szemben valójában nem ismer, de ha már szóba került, nagyon szeretne megismerni.

A csörte nem új fejlemény, Hernádi csak a tavaly nyári összefeszülést melegítette fel, mivel annak továbbra sincs a Mol szempontjából megnyugtató megoldása.

Nincs élő szerződés

A magyar olajtársaság egy 2023. május közepi közleményben számolt be arról, hogy sikerült megkötnie a szerződést a horvátokkal az Adria olajvezeték további használatáról. Egy évig alkudoztak, mire idáig eljutottak, az új szerződés hónapokkal az előző lejárta után született meg. A megegyezés azért csúszott el, mert a Janaf sokáig nem is adott új árajánlatot a lejárt szerződés után, aztán meg a Mol szerint iszonyúan magas árral álltak elő. Nem tudni, hogy ez mennyi volt, és azt sem, hogy Hernádiéknak sikerült-e valamennyit lefaragni belőle, de a Mol már a májusi híradáskor is az európai norma négy-ötszöröséről panaszkodott.

Tavaly december végével ez a májusban megkötött szerződés is lejárt, vagyis most nincs élő megállapodás a két olajtársaság között. Ettől még semmi akadálya nincs annak, hogy a Mol olajat hozasson fel a csövön az omisalji kikötőből: amikor meglesz az új megállapodás, utólag kifizetik a megegyezés szerinti, január elsejétől érvényes traszferdíjat a Janafnak, ugyanúgy, ahogy 2023-ban.

Hernádi valószínűleg azért is panaszkodott megint a méregdrága horvát transzferdíjról, mert most is mennek a tárgyalások az új szerződésről, és a Mol-vezér mondataiból az olvasható ki, hogy továbbra sem közeledik a két fél álláspontja: hiába akar kevesebbet fizetni a Mol, a Janaf továbbra is nemet mond erre. Tényszerűen viszont csak annyit tudni, hogy tárgyalnak, a Mol többet nem közöl.

A méltányos piaci ár

Nyilván könnyű lenne kiszámolni, mekkora a Janaf transzferára, ha a többi régiós árral tisztában lennénk, csakhogy ezek mind üzleti titkok. A horvát társaságnak már csak két nagy vásárlója van a régióban, a többi mind becsődölt, köztük a boszniai finomítóval. A Mol mellett a másik élő ügyfél a szerb (de fele részben az orosz Gazprom által tulajdonolt) NIS - az Adria Sziszeken kettéválik, Szerbiába a déli ága viszi az árut, hozzánk az északi fut be. De a NIS által fizetett árat sem tudni, azt sem, hogy az hogy viszonyul a Moléhoz - hogy utóbbi magas, azt a Mol mondja, hívta fel lapunk figyelmét Pletser Tamás, az Erste Befektetési Zrt. olaj- és gázpiaci elemzője.

A szerbek mindenesetre a jelek szerint simán és sikeresen tárgyaltak, év elején írtak alá egy két évre és 10 millió tonna olajra szóló szerződést a Janaffal. Igaz, az ő alkupozíciójuk gyengébb aligha lehetne, mivel egyelőre az Adria az egyetlen olajcső, ami befut hozzájuk. Ezen változtat majd, amikor a tervek szerint 2028-ra megépül a magyar-szerb vezeték Algyő és Újvidék között, rákapcsolva Szerbiát a Barátságon érkező orosz olajra.

Azért is ennyire átláthatatlan a transzferár-kérdés, mert a gázpiaccal szemben az olajpiacra nincs kiterjedt EU-s szabályozás. Az olajnál nagyon kevés szereplő van, akik befelé szállítanak, de az Adrián túl még van egy vezetékrendszer, mely a régiónkban működik, mondta Pletser.

Ez a Triesztből induló vezeték, mely Ausztrián áthaladva Németországba szállít, keleti irányú leágazásaival pedig például az OMV schwechati és burghauseni finomítóját is ellátja, és egy leágazással elér a csehországi Kralupy és Litvínov finomítóihoz is. Ennek a transzferdíja sem ismert, de Pletser azt mondta, sohasem hallotta, hogy az OMV panaszkodott volna, "hogy ez olyan díj lenne, ami agyonütné őket," pedig ők gyakorlatilag 40 éve ezzel a modellel működnek.

Az Adriára visszatérve: az elemző azt mondta, egy 2020-as Janaf-jelentésben még feltüntették az összeget, aszerint abban az évben 3-3,5 dollárt kértek el a horvát csővezetéken szállított olaj hordójáért, és a Mol akkoriban azt mondta, hogy az egy reális ár. Pletser tippje szerint valószínűleg azért a mostani ár sem kétszámjegyű.

Az összetevők

Nehéz az Adria díját összehasonlítani a másik olajvezetékünkkel, a Barátsággal is, mondta Pletser. Az Oroszország felől beérkező olaj szállításáért a szomszédos Ukrajnának fizetjük a transzferdíjat, de itt csak maga a csővezetékes transzfer a tétel. Ezzel szemben a horvát díj többösszetevős: a Janafnak ki kell fizetni, hogy kitárolják az olajat az omislaji kikötőbe befutott tankerből, ki kell fizetni magának a tárolónak a díját, ahová az anyag a hajóból átkerül, és csak ezután jön a csővezeték használati díja - a három együtt adja ki azt az árat, ami kiakasztja a Molt.

A Janaf is a fentiekkel indokolta a drágítást, de volt ott még más is. Közleményükben először arról írtak, hogy az elektromos energia árának alakulása jelentős hatással van az olajtranszport árára, mivel annak 20 százalékát adja. Az áramár szerintük tavaly az ötszörösére emelkedett a 2022-eshez képest, ám azt is közölték, hogy idén már csökkenő trend érvényesül az áramárban, és ez a Mol-nak adott 2024-es árajánlatban is látszik. A Mol szerint egyébként nem drágult meg annyival az áram tavaly, hogy megindokolta volna a Janaf díjemelésének mértékét.

A horvát társaság is említette, hogy a tankerek kirakodása és az olaj eltárolása miatt is drágább a díja, és még azt is hozzáfűzték, hogy nekik nemcsak a csövet kell karbantartaniuk, hanem a kikötői olajterminált is, szóval végképp nem fair őket például az ukrán csőüzemeltetőhöz hasonlítgatni, akinek ilyesmivel nem kell törődnie.

Az Adria kőolajvezeték a MOL százhalombattai Dunai Finomítójában
Túry Gergely

Egy további, furcsának tűnő érvet is felhoztak, azt írták, az Adria végig különféle talajokban fut, alföldön és hegyeken át, ezért a rendszer karbantartása és vele együtt a környezet védelme sokkal nagyobb befektetést igényel. Összehasonlításul: a már említett, Triesztből induló vezeték a Középső-Alpokon vág át, a Grossglockner és a Grossvenediger között, a transzferdíja mégsem akkora, hogy kiakassza az OMV-t.

A legérdekesebb mondatokat a Janaf a végére tartogatta. Azt írták, hogy a transzferárra a szállított olaj mennyisége is jelentős hatással van, és ha a Mol ugyanannyi olajat vásárolna az Adrián, mint a "versenytárs" vezetéken - a Barátságon -, akkor látná, hogy a horvát ár "több mint versenyképes." Nem fejtették ki, hogy ez alatt mire gondolnak, de ennyiből akár arra is lehet következtetni, hogy a tárgyalások során felajánlották a Molnak, hogy nagyobb megrendelésekért cserébe lejjebb viszik a díjat. A Janaf szerint a Mol a Barátság déli ágán jelenleg az Adrián transzportálthoz képest hatszor annyi olajat hoz be.