- Kultúr
- till brönner
- ludwig múzeum
- kortárs
- fotográfia
- német
- jazz
- trombita
- zene
- európa
- politika
- katasztrófa
- identitás
- háború
Németország semmibe veszi a személyiségi jogokat
További Kultúr cikkek
- A környék legjobb rockközönsége jött össze!
- Meghalt a legendás brit zenész, Richard Tandy
- Nappali bulik és majálisok várják a látogatókat a hétvégén
- Megvan, ki lesz a Közgyűjteményi Központ integrációért felelős vezetője
- Majdnem egymilliárd forint összértékben loptak el ritka könyveket az utóbbi két évben
Legyen szó portrékról, tájképekről, ipari tájról vagy építészetről, Till Brönner érzékeny megfigyelőként évek óta dokumentálja hazája sokszínű fejlődését és társadalmi áramlatait a képzőművészet eszközeivel.
Most vagy soha mentalitás
Zenészként és fotográfusként a művészet más-más vetületét mutatja meg, de a német alkotó ugyanígy két különböző oldalról közelíti meg az életet is. Brönner mégis könnyen megtalálja az összhangot a dallamok és a vizualitás között. Mint mondja, a fotográfia a dzsessz sikerének fontos része, nagyon nehéz elválasztani a kettőt egymástól: pláne, hogy ikonikus képeken örökítették meg a dzsessz fénykorát a nagyvilágnak.
Mivel zenészként kezdtem, fotózás közben is zenészként viselkedem: a komponálás minden mozzanatomban ott van, talán ezért is van az, hogy rengeteg művész alkot több területen. Ha megtanultad az egyiket, már könnyen elsajátíthatod a másikat is
– fogalmazott lapunknak Brönner.
Trombitaművészként ugyanakkor különösen igaz, hogy a zenében nagyon is érvényesül a most vagy soha mentalitás; vagyis a művésznek egy esélye van a színpadon, ott és akkor kell bizonyítania. Bár a fotózásra is gondolhatnánk így – egy adott pillanatot csak abban a pillanatban lehet megörökíteni –, Brönner szerint a képeknél legalább azt ő dönti el, bemutatja-e a felvételt, vagy sem.
Zenészként nyitott füllel járom a világot, reagálok a pillanatra, ez pedig fotósként is rám ragadt. Hiszek és bízom abban, hogy mindig az kerül a kamerám elé, aminek oda kell kerülnie. Örülök, hogy nem megbízás alapon dolgozom, és nem termékeket kell gyártanom egy biznisznek, például, mintha divatfotós lennék.
Az emberek félnek
Brönner szerint a művészet összehozza az embereket, ez a kommunikáció egy sajátos fajtája, hiszen éljünk akármilyen körülmények között – például háborús helyzetben –, a zenekarokban együtt muzsikálnak az izraeli és a palesztin zenészek.
A művészet minden nyelvi és geopolitikai határt átlép.
Európa ráadásul alkotói szempontból is kimagasló kontinens, hiszen itt még mindig szabadon alkothatnak a művészek – nézzük csak meg Aj Vej-vejt, aki Kínából érkezett Németországba, most pedig Berlinben él és alkot – akárcsak Brönner. Aj Vej-vej ráadásul még modellt is állt neki...
A jazz spontaneitása a fotográfiában is tetten érhető, ugyanakkor olyan korban élünk, amikor már sokkal nehezebb az utca emberét megörökíteni, mint néhány évtizeddel ezelőtt. A közösségi média korában az ember fél, hogy a róla készült képeket rossz célokra használják fel. A fotósoknak sokkal nehezebb dolguk van, titokban, óvatosan, trükkösen „cserkészik be” alanyaikat.
Németországban szerencsére (vagy sajnos) a művészet a törvény felett áll, vagyis bárki megörökíthető, képe pedig kiállítható.
Brönner szavaival élve „Európának nincs meghatározható esszenciája, egyetlen gondolatban lehetetlen megragadni a lényegét. Talán azt mondanám, minden európaira jellemző, hogy természetes módon ragaszkodik a kötelékhez, ami összekapcsolja őt a többi itt élő nemzettel. Az Eiffel-torony is csak egy szimbólum, nem pedig jelentés, nem húzható rá az egész kontinensre.”
(Borítókép: Till Brönner. Fotó: Tövissi Bence / Index)
Ebben a cikkben a téma érzékenysége miatt nem tartjuk etikusnak reklámok elhelyezését.
Részletes tájékoztatást az Indamedia Csoport márkabiztonsági nyilatkozatában talál.