szerző:
hvg.hu
Tetszett a cikk?

Amerikai kutatók új tanulmánya szerint milliók szenvedhetnek úgy enyhe kognitív károsodásban, hogy nem tudnak róla. Pedig a probléma nem vezetne komolyabb problémákhoz, ha időben diagnosztizálnák. Diagnózis nélkül viszont jó eséllyel baj lesz belőle.

Aggasztó eredményre jutottak amerikai kutatók: csak az Egyesült Államokban körülbelül 7,4 millió enyhe kognitív károsodás marad feltáratlanul, ami később, a komoly demencia kialakulása után komoly terhet jelent mind az egyén, mind az egészségügy számára.

A szakemberek 2015 és 2019 közötti, 40 millió, 65 év feletti személyre vonatkozó, Medicare-adatokba ásták bele magukat, hogy megbecsüljék az enyhe kognitív károsodás előfordulási gyakoriságát, illetve azt, hogy hány százalékukat diagnosztizálták. Kiderült, hogy mindössze nyolc százalékuknál született diagnózis még a kezdeti időszakban. Ezt az adatot vetítették ki a teljes lakossága, így jött ki az említett 7,4 milliós populáció.

Ezután a gyógyítók irányába vizsgálódtak. Több mint 225 ezer orvos adatait elemezték, és úgy találták, hogy több mint a 99 százalékuk aluldiagnosztizálta az enyhe kognitív károsodást ebben a korosztályban.

S hogy ez miért nagy probléma, azt Soeren Mattke, a tanulmány vezető szerzője fejti ki a The Conversation folyóiratban. Az enyhe kognitív károsodás az esetek körülbelül felében az Alzheimer-kór korai tünete, és évente 10–15 százalékos arányban demenciává alakul. Olyan tünetek jellemzik, mint elfeledkezés a közelmúltbeli eseményekről, a megalapozott döntések meghozatalára és az összetett feladatok elsajátítására vonatkozó képességek elvesztése. Ha ezt nem észlelik időben, akkor megfoszthatják a betegeket a kezelés lehetőségétől és a betegség progressziójának lelassításától.

Hirtelen annyira megugrott a neurológiai betegek száma, hogy már ez a leggyakoribb megbetegedés a világon

Az Egészségügyi Világszervezet szerint a szegényebb országokban élők a leginkább kitettek a neurológiai problémáknak. A statisztikán sokat lehetne javítani a megelőzéssel.

Az enyhe kognitív károsodást ugyanis néha könnyen kezelhető tényezők okozhatják, például gyógyszeres mellékhatások, a pajzsmirigy működési zavara vagy a B12-vitamin hiánya. Mivel az enyhe kognitív károsodásnak ugyanazok a kockázati tényezői, mint a szív- és érrendszeri betegségeknek, ezeknek a kockázatoknak a gyógyszeres kezelése diétával és testmozgással kombinálva csökkentheti a progresszió kockázatát. Vannak már olyan gyógyszerek is, amelyek, az Alzheimer-kór korai stádiumában alkalmazva, segítik megállítani a betegség rosszabbodását, azonban ezek a szerek csak az enyhe kognitív károsodás esetén hatásosak.

Az időben történő észlelés persze nem egyszerű, miután a folyamat előrehaladása lassú, szinte észrevehetetlen, és a tüneteket is gyakran társítják az öregedéshez. A kutatók egy érdekes példát is említenek, amit egy kínai neurológus osztott meg velük: Kínában az újévi ünnep után megugrik a diagnosztizált esetek száma. A magyarázat: a fiatalok, akik esetleg egy éve már nem látták a szüleiket, olyan változásokat észlelnek, amelyeket nehezebb észrevenni, ha naponta találkoznak valakivel. Az orvosok a memóriával kapcsolatos aggodalmakat is általában normális öregedésnek minősítik. Bár léteznek kognitív tesztek az enyhe kognitív károsodás és a kóros hanyatlás megkülönböztetésére, ezek körülbelül 15 percet vesznek igénybe, amit nehéz lehet elvégezni az orvosi látogatás korlátozott időtartama alatt, és utóellenőrzést igényelhet. A kutatók mindenesetre azt javasolják, hogy különösen a 60-as éveikben járóknak, valamint családjaiknak és barátaiknak ébernek kell lenniük a kognitív hanyatlással kapcsolatban, ragaszkodniuk kellene az orvosi találkozókhoz és a formális értékeléshez.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának tudományos felfedezésekről is hírt adó Facebook-oldalát.