szerző:
hvg.hu
Tetszett a cikk?

„Hszi Csinping elnök nagyratörő céljai nincsenek összhangban azzal a gazdaságpolitikával, melyet folytat, mert az visszatérést jelent az államkapitalista rendszerhez” – fejtegeti Nouriel Roubini, aki Kínában nemrég magas rangú gazdasági vezetőkkel találkozott.

„Kína gazdasági növekedése 2028-ban már alig 3,8 százalék lesz” – jósolja a Nemzetközi Valutaalap. Ez pedig azt jelentheti, hogy Kína sem kerülheti el a közepesen fejlett államok csapdáját, és nem tud előrelépni a fejlett országok közé.

Teng Hsziaoping viszont azért választotta modellként Szingapúrt még 1978-ban, mert a kis országnak sikerült elkerülni a csapdát, és felzárkózott a fejlett államok közé néhány évtizeddel később. A négy „kis tigris” volt Kína reformjának modellje: Szingapúr, Dél-Korea, Hongkong és Tajvan. Ezek közül Peking már lenyelte Hongkongot, és a másik hárommal igen intenzív gazdasági kapcsolatban áll.

Tajvannak olyannyira sikerült a feltörés, hogy a világ legfejlettebb chipjeinek jelentős részét a TSMC tajvani cég állítja elő, amely üzemeket telepít az USA-ba és Németországba.

„A régi növekedési modellnek vége“

Ezt hangsúlyozza a Végzet közgazdásza, aki szerint Hszi Csinping elnöknek és csapatának merészen új utakat kellene keresnie, és nem visszatérnie az államkapitalizmus útjára. Milyen legyen az új növekedési modell? „A hazai szolgáltatási szektorra kellene Kínának koncentrálnia, és nem az árutermelésre, illetve a fogyasztásra” – állítja Nouriel Roubini.

Jelenleg Peking jelentős támogatást ad az áruexportnak, például az elektromos autók kivitelének, hogy ily módon letarolja a globális piacot. Emiatt vizsgálódik is az Európai Bizottság, és erről is tárgyal jelenleg Pekingben Janet Yellen pénzügyminiszter.

Roubini figyelmezteti a kínai vezetőket: „Minél jobban megpróbálják árukkal elárasztani a globális piacot, annál drákóibb ellenintézkedéseket hoznak az importőr országok, akik protekcionista intézkedésekkel akarják megvédeni a saját piacaikat a kínai exporttal szemben.”

Sokan kereskedelmi háborútól tartanak jövőre, ha Trump kerülne hatalomra Washingtonban, mert az exelnök 60 százalékos vámtarifával fenyeget minden kínai árut. Sőt, még az ellen is fel akar lépni, hogy a kínaiak Mexikóban építsenek gyárakat, ahonnan azután az USA-ba exportálnának – immár vámmentesen.

Kivitel helyett irány a hazai piac – javasolja Roubini, aki rámutat arra, hogy a kínai családok fogyasztása kirívóan alacsony, vagyis ebben a tekintetben bőven van lehetőség a növekedésre.

Csakhogy Hszi Csinping elnök gazdasági tanácsadói kitartanak a hagyományos növekedési modell mellett, amikor az export húzta az egész kínai gazdaságot. Így vált Kína az USA és az Európai Unió legnagyobb kereskedelmi partnerévé. Washington már régóta szankciókkal akadályozza a kínai kereskedelmet, és ily módon sikerült elérnie: tavaly már nem Kína állt az első helyen, hanem Mexikó.

Persze van itt egy probléma, amelyről ritkán esik szó, pedig igen fontos: a nagy amerikai cégek kínai gyárainak exportja. Az Apple és sok más amerikai óriás úgy produkált milliárddolláros profitokat, hogy az iPhone-ok és iPadek jó része Kínában készült, ahol a munkabér töredéke az amerikainak.

Mit kellene a pekingi vezetésnek tennie?

„Növelni a nyugdíjakat, javítani az egészségügyi ellátást, növelni a munkanélküli-segélyt. Állandó városi letelepedési engedélyt kellene adni annak a sok millió vidéki vendégmunkásnak, akik lehetetlen körülmények között élnek és dolgoznak, mert nem jár nekik ingyenes egészségügyi és oktatási ellátás, és a szociális háló számukra nem létezik. A profitokat újra el kellene osztani, hogy több jusson a háztartásoknak, amelyek ily módon többet költenének, és elősegítenék a gazdasági növekedést” – érvel Nouriel Roubini a Project Syndicate portálon.