Valaha informatikus volt, most látványkonyhát nyitott Budapesten - Ukrán menekültek magyarországi élete, I. rész
Több mint hatmillió ember menekült el tartósan Ukrajnából a háború két évvel ezelőtti kitörése óta, és bár jelentős részük Magyarországon keresztül hagyta el a háború sújtotta országot, többségüknek nem hazánk volt a végcél. Akik mégis itt maradtak, azoknak magyar nyelvtudás, helyismeret és kapcsolati tőke nélkül nehéz beilleszkedni és állást találni, de sikersztorik így is akadnak. Sorozatunkban három, a körülményekhez képest szerencsés ember sorsát mutatjuk be. Ukrán menekültek magyarországi élete, I. rész.
"Az anyukám, a feleségem szülei, a nővérem" – sorolja a háborús menekült Alex az Ukrajnában maradt családtagjait, és hozzáteszi, hogy az emberek Ukrajnában "minden ellenére" igyekeznek normális életet élni.
A férfi a harmincas éveiben járó vállalkozó, két kisgyerek apja. A háború kitörése óta Magyarországon él a családjával, és néhány hónapja nyitotta meg az erzsébetvárosi üzletét, amelyben találkoztunk. A hely gyakorlatilag egy nagy, üvegfalú látványkonyha, ahol gyorsfagyasztott fogások készülnek. Most épp ukrán hússal töltött tészta, azaz pelmenyi, de árulnak fasírtot, töltött káposztát, palacsintát, tócsnit is. Az ukrán és magyar ételek mellett lengyel, holland és grúz fogások is vannak a menüjükön.
A konyhában általában 8-12 ember dolgozik egyszerre, a többségük ukrán. A pénztáros mellettem magyarul beszél a vásárlókkal, de a konyhásokhoz ő is ukránul szól. Alex nekem angolul mesél. Azt mondja, hogy már sok mindent megért magyarul, de beszélni még nem tud. Lehet, hogy teljes mondatokkal még nehezen boldogulna, de a válaszaiba beleszőtt, munkában ráragadt magyar szavakat, mint a cékla, kurkuma, csoki, palacsinta, áfa, töltött paprika, pénztár, túró, vagy épp társasház, magabiztosan használja és kifejezetten szép magyarsággal ejti.
Alex, aki maga is nagyjából véletlenül kötött ki Magyarországon, már többször megpróbálta rávenni az otthonmaradt szeretteit, hogy költözzenek ide. Bár a szülei el is jöttek, úgy érezték, túl idősek ahhoz, hogy máshol kelljen teljesen új életet kezdeniük, így végül visszatértek Ukrajnába.
Megpróbálom megkérdezni, milyen megélni azt, hogy hiába menekültek el, a hátrahagyott rokonaikon keresztül így is ott van a háború a mindennapjaikban, de még mielőtt befejezhetném a kérdést, Alex közbevág:
Persze, hogy nehéz. Nekem a nagypapám is él még. Ő még nem is láthatta a Magyarországon született fiamat, a legkisebb dédunokáját. De bízunk abban, hogy egy napon viszontláthatjuk egymást.
Már egy jó félórája beszélgetünk, de annyira kerüli a háborúnak még az említését is, hogy magát a szót sem használja. Úgy tűnik, hallania is túl fájdalmas volna.
Alex 2022 februárjában eredetileg csak azért utazott a családjával Keszthelyre, hogy meglátogassák a felesége ott élő nagyapját. A nő apja magyar származású, gyerekkorában élt is Magyarországon, de aztán Ukrajnában telepedett le, ott is alapított családot, a nagypapa viszont nyugdíjasként visszatért, azóta is a Balaton mellett él.
Korábban Alex csak egyszer járt Magyarországon, turistaként, egy nagyobb európai körúton. A felesége nagyapjával is csak egyszer találkozott, évekkel ezelőtt, az esküvőjükön, Ukrajnában. De a rövid magyarországi vizitből új élet lett, amikor az ittlétük alatt kitört a háború. Hosszas mérlegelés után, az itteni családtagok győzködésének engedve döntöttek úgy a feleségével, hogy nem térnek vissza az oroszok által megtámadott Ukrajnába.
Az ukrán menekültek nehezen helyezkednek el
Bár a háború kitörése óta látszik, hogy az ukrajnai menekültek döntő többsége csak átutazik Magyarországon, vannak, akik maradtak és már két éve itt élnek. Az ENSZ adatai szerint idén január végéig több mint 4 millió, egész pontosan 4 198 660 határátlépést regisztráltak az ukrán-magyar határon. A magyar rendszerben 65 500 ukrán menekültet tartottak nyilván, közülük 41 ezren kérvényeztek menedékstátuszt.
Ezek az adatok azonban nem adnak pontos képet a jelenleg Magyarországon tartózkodó ukrajnai menekültek számáról.
A határátkeléseket csak az egyik irányba rögzítik, vagyis, akik oda-vissza többször megjárták már az utat Ukrajna és Magyarország között, azok minden alkalommal új érkezőként tűnnek fel a statisztikában. Másrészt vannak itt ukrán-magyar kettős állampolgárok, még akkor is, ha Ukrajna csak egyetlen állampolgárságot ismer el, és olyan emberek is, akik vagy nem folyamodtak menedékes státuszért, vagy nem hosszabbították meg azt, amikor lejárt. A szakemberek szerint sok helyen, például munkásszállókon épp ezért lehetnek olyan menekültcsoportok, amelyek sem a hivatalos szerveknek, sem a civil segítőknek nincsenek a látóterében.
Ez nem háborús övezet, itt élni kell - Ukrajnai menekültek egy éve Magyarországon
Nyolcmillióan menekültek el Ukrajnából egy év alatt, és a hivatalos adtok szerint több mint 2 millió ember Magyarországon keresztül hagyta el a háború sújtotta országot. Bár az világosan látszik, hogy a menekültek többségének nem hazánk a végcél, és már jó ideje nem látni a pályaudvarokon Ukrajnából érkező tömegeket, vannak akik már egy éve itt élnek.
Nagyon kevés olyan eset van, amikor olyan munkát találnak, amely a kompetenciáikhoz vagy az igényeikhez igazodik, kénytelenek elfogadni bármit, ami elérhető
- mondta korábban Pakot Ágnes, a Migration Aid elnökségi tagja az ukrán menekültek magyarországi munkaerőpiaci helyzetéről. Ezzel egybecseng, hogy az Eurofound és az EU Alapjogi Ügynöksége (FRA) felmérése szerint tavaly tavasszal a megkérdezett ukránok 62 százalékának nem volt állása. Akik dolgoztak, azok többnyire a jelentős munkaerőhiánnyal küzdő építőiparban, vendéglátásban, turizmusban és az agráriumban találtak munkát, ahol gyakori a szezonális foglalkoztatás és a feketemunka is.
Az ismerős ízek hiánya inspirálta Alex vállalkozását
Alexnek Kijevben egy informatikai vállalkozása volt, a munkája egy részét távolról is el tudta végezni, így éltek egy évig Keszthelyen, amit egy kedves, de túl csendes helynek talált.
"Úgy érzem, hogy az egész Magyarország a főváros körül forog. Budapest az egyetlen igazi nagyváros Magyarországon, a többi településnek nekem inkább falusias hangulata van" - magyarázza, és azt mondja, nem volt kérdés, hogy ha a családja hosszú távon Magyarországon marad, akkor Budapestre kell költözniük, mert ott lesznek lehetőségeik üzleti szempontból.
Hasonlóan evidensnek tűnt neki, hogy a magyar fővárosban mirelit ételeket készítő látványkonyhát nyit, pedig nincs szakács végzettsége, és se neki, se a családjának nem volt eddig vendéglátós tapasztalata. Viszont már Keszthelyen feltűnt neki, hogy a magyar szupermarketekben nem igazán vannak olyan minőségű félkész ételek, mint amilyenekhez Ukrajnában már hozzászokott.
Alex szerint néhány évvel ezelőtt még Ukrajnában sem volt jellemző, hogy kézzel készített, gyorsfagyasztott fogásokat lehetett kapni, aztán megjelent egy látványkonyhával működő ilyen márka, amelynek mára több mint 140 üzlete van, leginkább Kijev környékén, és nagyon népszerű lett az ukránok körében.
Ennek az ukrán modellnek a lengyel partnere a Multi Cook franchise, amelynek Európa szerte több mint 80 üzlete van. „Elsősorban azért vágtam bele, mert hiányzott az otthoni étel, és jót akartam adni a családomnak. Láttam, hogy a lengyel modell nagyon sikeres. Van Multi Cook üzlet Spanyolországban, Törökországban, Cipruson, Horvátországban, Bulgáriában, Moldovában és Csehországban, sőt most nyílt Amerikában is, de Magyarországon még nem volt, szóval lecsaptam a lehetőségre.”
Nekem így is rizikós vállalásnak hangzik, hogy Alex egy számára szinte idegen országban, nyelvtudás nélkül fogott bele egy olyan vállalkozásba, amihez sem képzettsége, sem tapasztalata nem volt. Megkérdezem, hogy a családja és a környezete mit szólt ahhoz, mikor előállt a tervével. Erre csak nevet, és közli: makacsul ragaszkodik ahhoz, hogy nem kér segítséget senkitől, annak ellenére, hogy egyelőre Magyarországon építik újra az életüket.
Minden üzlet kockázatos, és ha nem kockáztatsz, akkor nem is érsz el semmit. Bíztam abban, hogy ez a franchise-modell, amit behozok, már bizonyított Lengyelországban. Most persze már tudom, hogy a lengyel szabályok teljesen máshogy működnek, mint a magyarok, szóval így sem volt egyszerű elindulni.
Mikor visszakérdezek, hogy milyen buktatókkal találta szembe magát, kapásból az adózást említi. Eleve egész Európában itt a legmagasabb az áfa, ráadásul ez már a kiskereskedelmi ár jövedéki adóval növelt részére rakódik rá.
„Gyakorlatilag az adót is adóztatja az állam, ilyen a világon nincs” - panaszolja Alex. Hosszan mesél arról is, hogy csak az E.On ügyfélszolgálatán legalább egy hónapot elöltött, mire sikerült a nagy konyhai gépek működtetéséhez szükséges engedélyeket megszerezi. Nem lett nagy rajongója társasházi törvénynek sem, amely szerinte túl nagy lehetőséget ad arra, hogy akár egyetlen rosszindulatú szomszéd ellehetetlenítse a házban működő bizniszt.
„Eleve nehéz Budapest belvárosában olyan üzlethelységet találni, ami elég nagy, de ha az ember utcára néző kirakatot is akar – ami ennél a franchise-nál kulcskérdés – akkor szinte biztos, hogy társasházban köt ki az ember vállalkozása.”
Előre menekülnek az infláció elől
A nagyon magas magyar infláció sem kedvezett Alex üzletének. Mire nagyjából félévnyi rákészülés után megnyithattak, annyival emelkedtek az alapanyagárak és az egyéb költségek, hogy teljesen újra kellett számolnia az üzleti tervét. „Két hónappal az indulás után máris kénytelen vagyok árat emelni.”
A falra kifüggesztett képes menün még az indulóárak láthatóak, de a pénztár mellé bekészített, laminált választékon már akkurátusan felülcímkéztek minden egyes összeget. Fehér vinyettákon tollal írt árak, ettől is kézművesebb hangulata lesz a helynek.
A nehézségek ellenére Alex bizakodó a jövővel kapcsolatban és előre menekül. A franchise menüjén 400 különböző recept van, ebből jelenleg 74-76 különböző termék tud elkészülni Budapesten, ezért már most egy második üzlet megnyitását készíti elő. Ott cukrásztermékekkel, süteményekkel és fagylaltokkal is szeretne foglalkozni, de ehhez egyelőre még nincs meg a tökéletes üzlethelyiség.
A tervei között szerepel az is, hogy a pici üzlethelyiségben is el lehessen fogyasztani néhány fogást. Alex megmutatja, hogyan férne el egy magasított pult, néhány bárszékkel, és azt is elmeséli, hogy bent van már az önkormányzatnál a kérelme arra, hogy jó időben az utcára is kitehessenek néhány asztalt.
Dolgoznak már egy webshop indításán is, amihez a kiszállítást kell még megtervezni. Közeli címekről már most is felvesznek online rendeléseket, amiket jelenleg Alex maga hord ki a saját autójával, nagy hűtőtáskákban.
Ha nem kellett volna otthagynunk Ukrajnát, biztosan nem vágtam volna bele ilyen bizniszbe, de Magyarországon egyelőre bejött
- mondja.
"Az egyelőre biztos, hogy Ukrajnába nem akarunk visszaköltözni. Azt nem tudom, hogy örökre itt maradunk-e. A lányom most hat éves, már tud valamennyire magyarul, de azért tanul kétnyelvű iskolában, mert bárhová sodor minket az élet, az angolnak hasznát fogja venni." Amikor közbevetem, hogy a magyarra ez nyilván kevésbé mondható el, Alex azt feleli, hogy ez igaz, de "minél több nyelvet tudsz, annál inkább ember vagy."
Borítóképünkön Alex. Fotó: Fazekas István
