Mire utal a sóskúti akkumulátorbontó elleni tiltakozás?

GettyImages-1608044147
2024.02.20. 16:53

Január végén országos sajtóhírré vált a Sóskútra tervezett Andrada-gyár ügyében meghirdetett lakossági fórum (illetve leginkább annak elmaradása). Sóskút polgármestere január közepe óta áll a helyi lakosok és az ellenzéki pártok támadásainak kereszttüzében, amiért a vezetése alatt álló Pest megyei faluban akkumulátorbontó üzemet akarnak létesíteni. Bármennyire is furcsának tűnhet: az indulatok mögött valójában nem az akkumulátorgyárak megjelenése áll.

Az akkumulátorgyárak körül kibontakozott társadalmi vita nem Sóskúton kezdődött. Az elmúlt évben többek között Debrecen, Ács, Göd, Monor vagy éppen Tatabánya városaiban alakult ki heves vita az akkumulátorgyárak veszélyeiről, a beruházások hatásairól, azok szükségességéről.

Mitől lett ennyire központi téma az akkumulátorgyártás?

Európa arra törekszik, hogy a világ első klímasemleges kontinensévé váljon. Az Európai Unió számos szakpolitikát hajtott végre olyan területeken, mint az éghajlat, az energia, a közlekedés és az adózás, azzal a céllal, hogy 2030-ig legalább 55 százalékkal csökkentse az üvegházhatású gázok nettó kibocsátását az 1990-es szinthez képest.

Az Európai Zöld Megállapodás alapját egy átfogó, egymással összefüggő célkitűzéscsomag képezi, amely a társadalom és a gazdaság különböző aspektusaira terjed ki. Az ide tartozó kezdeményezésekkel az EU célja a korszerű és versenyképes gazdasággal rendelkező tagállamok átalakulásának elősegítése.

Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség adatai szerint 2022-ben jelentős előrelépés történt az elektromos személygépkocsik és kisteherautók elterjedésében az EU-ban: az újonnan forgalomba helyezett személygépkocsik 21,6 százaléka elektromos jármű volt. Ez összesen közel kétmillió elektromos autó regisztrációját jelenti egy év alatt, szemben a 2021-es 1,74 millióval.

A növekvő termelési igényekre reagálva a magyarországi iparfejlesztések egyik kiemelt céljává vált az akkumulátoripari kapacitásbővítés. Ennek eredményeként az elmúlt években jelentősen megnövekedtek az ezen iparághoz kapcsolható beruházások hazánkban.

Mitől lesz valami fenntartható?

Az elektromos autózás kérdése számos tekintetben megosztó lehet. Amennyiben csupán a hagyományos járművek kibocsátási értékeit vesszük figyelembe, összehasonlítva azt az elektromos autókéval, magától értetődő az utóbbi támogatása. Ehhez azonban kétségtelenül szükség van az akkumulátorgyártó kapacitás bővítésére. Ekkor azonban

felmerül ezen akkumulátorok gyártásának, használatának és végül lebomlásuk környezetre és emberi egészségre gyakorolt hatásainak kérdése.

Ha ehhez még az ilyen gyártóüzemek munkaerőpiacra és az adott ország gazdaságára gyakorolt hatásai is az egyenlet részévé válnak, egy még összetettebb képet kapunk.

Mitől lesz valami fenntartható? Ez az a kérdés, amire éppen annyi válasz adható, ahányan felteszik ezt a kérdést. Nem a sóskúti példa és nem az elektromos autózás, illetve az akkumulátorgyártás az egyetlen, amely az elmúlt időszakban felszínre hozta a fenntarthatóság témakörét övező hiányos vagy hibás ismeretek okozta szkepticizmus mértékét, valamint a téma körüli párbeszéd hibás irányából adódó megvalósítási akadályok sorát.

Az autómentes Lánchíd, a belvárosi kerékpársávok vagy éppen a hazai hulladékrendszer átalakítása mind remek példaként szolgálhat annak elismerésére, hogy egy város vagy éppen egy egész ország lakosságát érintő, a fenntarthatóság elvi szempontjaira hivatkozó döntés esetében a sematikus érvek nem vezetnek valódi eredményre. Megfelelő mélységű, mérésekkel és adatokkal alátámasztott információk hiányában lehet egy javaslat vagy stratégia bármennyire előremutató, annak nem megfelelő kivitelezése, a társadalom felkészületlen állapotban történő „terhelése” gátat szabhat az egyes beruházások sikeres és hosszú távon támogatott implementációjának.

A szélsőségek veszélyei

Egy biztos: a fenntarthatóság kérdésköre sohasem lesz fekete vagy fehér. Jó vagy rossz. Tisztán előnyös vagy hátrányos. Aki ezt állítja, nemcsak hogy téved, de egy olyan hibás gondolatspirált is elindít, ami valójában csak tovább és tovább bővíti a szakadékot az élhetőséget elősegítő megoldások elterjesztése és a társadalom ezen megoldások iránti befogadása között.

A hazai „zöldkommunikáció” véleményem szerint hibás. Nem az üzenet célja, hanem annak leegyszerűsített, gyakran sematikus tartalma miatt. Bármilyen hangzatos politikai állásfoglalás is bújik meg az egysoros kampányüzenetek mögött, szavak helyett valódi tartalmat kell adni a polgároknak. Megismerni, megérteni és megszeretni kell a zöldmegoldásokat, úgy, hogy azok a mindennapok szintjén is gyakorlati megoldást adjanak a városlakóknak. Ez a döntéshozók felelőssége, a szakemberek feladata és a társadalom érdeke.

A jelenleg folyó vita nem az akkumulátorgyárakról szól valójában. Sokkal inkább az olyan kérdéskörök adják a vita valódi magját, mint az érintett lakosság bevonásának elmaradása, a helyi döntéshozók döntési jogköreinek csorbítása, vagy éppen az egyes beruházásokat érintő tények teljes körű ismeretének hiánya. A köz nélküli közmeghallgatások, döntéshozók verbális vagy – Sóskút esetében – fizikai menekülése a viták elől, a pontos kibocsátási, energia- és vízhasználati adatok elhallgatása, a rendszeres környezetvédelmi vagy munkaügyi ellenőrzések hiánya nem segítenek. Sőt.

Ennek fényében pedig ismételten megmutatkozik, hogy

a hazai fenntarthatósági átállás legnagyobb akadálya nem az egyes beruházásokban keresendő, hanem az integrált szemlélet elterjedésének hiányában, a szinergiák elmaradásában, a helyi szintű autonómia csökkenésében és az egyes döntések érintettjei bevonásának hiányában.

Kölcsönösen előnyös, valódi megoldások akkor születhetnek, ha a települések vezetői, a lakosság, valamint a döntéshozók partnernek tekintik egymást ezen folyamatok során. Valódi fenntartható döntések pedig csak akkor születhetnek, ha a környezeti pilléren felül egy döntés társadalmi és gazdasági hatásait is kellőképpen figyelembe vesszük.

A szerző környezetvédelmi szakjogász,  a Fenntartható Városok alapítója .

A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját.

(Borítókép:  Turkish Industry and Technology Ministry  / Handout / Anadolu Agency / Getty Images)