Újabb pofon a pedagógusszakmának: káoszt hozhat a butított képzés

DSC7546
2024.02.16. 12:01
Egy rendeletmódosítás miatt drasztikusan lecsökken a képzési idő, akár egy másfél éves gyorstalpaló elvégzését követően is taníthat valaki általános, illetve középiskolában. Mindez újabb pofonként ér fel az amúgy is presztízs nélkül tengődő tanári pálya számára. Az oktatás területén jártas szakemberek szerint a gyorstalpalón pedagógussá avanzsálás helyett a pályaelhagyó tanárokat kellene visszacsábítani. Ehhez azonban nemcsak az emeléssel is igencsak alacsony béreken kell csiszolni, hanem vissza kellene adni a társadalmi szempontból is egyik legfontosabb szakma dicsfényét.

Azok számára, akiknek van iskoláskorú gyermekük, pedagógus ismerősük, vagy csak érdeklődnek a sajtó oktatási témában írt anyagai iránt, nem új keletű, hogy égető a tanárhiány, ami többek között a pedagógusok tantárgyak közötti kényszerű átjárhatóságában ölt képet, vagyis nem ritka, hogy a testneveléstanár tartja a matekórát, a történelemtanárnak fizikai ismereteit is meg kell villantani, de olyan is előfordul, hogy egy-egy óra elmarad, nincs szaktanár, és a helyettesítés sem megoldott. Ennek kormányzati megoldása a státusztörvénynek keresztelt életpályamodell, aminek hatására több száz pedagógus mondott fel. És bár már idén átlagosan 32 százalékkal növelik a pedagógusok fizetését, a béremelésből nem mindenki részesül ebben a mértékben, ráadásul a közel harmadával emelt fizetés ellenére is többet lehet keresni egy összeszerelő üzem gyártósorán, mint tanárként.

Már fut a butított képzés

A 8/2013. (I. 30.) számú Emmi-rendelet 1. sz. melléklete szerint módosított jogszabály ma minden pedagógusképzéssel foglalkozó felsőoktatási intézményben lehetővé teszi, hogy egy gyógypedagógus vagy egy főiskolai szintű pedagógia szakos nevelő, egy tanító vagy valaki, aki szociálpedagógia BA-, illetve MA-végzettséggel rendelkezik, 3 félév alatt angol-, német-, testnevelés-, biológia-, ének-, fizika- vagy földrajztanár legyen.

A két féléves gyorstalpalón és egy féléves gyakorlaton átesők általános iskolában és középiskolában is taníthatnak, illetve lehetőségük van arra is, hogy doktori fokozatot szerezzenek – foglalta össze a helyzetet átfogó elemzésében a válaszonline.hu.

a rendeletmódosítással a pedagógushiányt igyekszik orvosolni a kormány, ám ezzel lényegében legalizálják a mára már kialakult gyakorlatot, vagyis amikor egy matektanár kéri énekórán C-dúrban a Hej, Dunáról Fúj A Szél című népdalt.

Az alacsonyabb vagy más pedagógiai végzettséggel rendelkezők tovább-, illetve átképzése mellett olyanok előtt is nyitva áll a rövidített, államilag finanszírozott osztatlan képzés, akik mögött még semmilyen pedagógiai tanulmány nincs – tehát egy kamionsofőrből, egy fémipari vállalkozóból vagy épp egy cipészből is lehet más középiskolai tanár másfél év alatt.

Az Apor Vilmos Katolikus Főiskolán az új rend szerint négy helyett két év alatt is lehet egy óvodapedagógusból tanító. „A tanulmányi idő lerövidítése arra megoldást jelenthet, hogy gyorsan legyen több pedagógus, de hogy ez hosszú távon jó lesz-e nekünk, arra csak azt tudom válaszolni, mint mindenki a felsőoktatásban: féltem a szakmámat, féltem a képzéseinket, és nem szeretem azt a társadalmi beidegződést, hogy pedagógusnak lenni hobbitevékenység” – fogalmazott a portálnak Gloviczki Zoltán, a főiskola rektora arra a kérdésre, hogy jó megoldásnak látja-e a pedagógusképzés „átjárhatóbbá tételét”.

A rektor ugyanakkor azt elismerte, hogy valóban több pedagógusra van szükség, a diákok pedig valószínűleg jobban járnak, ha valamilyen képzéssel rendelkező ember megy be hozzájuk tanítani, mint ha a portás tartana órát. „Ha most éveken keresztül az összes magyarból érettségiző diák tanárnak menne, akkor se lenne elég pedagógus a pályán” – szemléltette a helyzetet.

Szőnyeg alá söpört probléma eszkalálódik

„A hazai tanárképzésnek rengeteg olyan problémája van, amelyet már orvosolni kellett volna. Ez a helyzet rámutat arra, hogy a különböző képzések közötti átjárhatóságot át kell gondolni, de nem rendeletekkel, hanem a képző intézmények és az oktatók bevonásával” – ezt már Kopp Erika, az ELTE Neveléstudományi Intézetének docense, az Association for Teacher Education in Europe (ATEE) irányító testületének tagja mondja.

Kopp Erika egyetért abban, hogy érdemes lenne átgondolni, miként lehetne megkönnyíteni a felső tanári végzettség megszerzését, ami eddig valóban túlzottan nehéz volt.

Ez a jogszabály-módosítás egy hosszú ideig szőnyeg alá söpört probléma okán eszkalálódott helyzet után szalad, anélkül, hogy figyelembe venné a szakmai szempontokat. Egy óvónőből nem lehet két hét alatt tanítót képezni, hiszen a képzés fókusza egész más, az alapozó tárgyaktól a legvégéig. Arról nem is szólva, hogy míg a tanári munkára való felkészülés hagyományosan modellkövetésre is épült, ma egészen új problémákat kell megoldjanak, akik erre a pályára lépnek. A pedagógusoknak fel kell készülniük a digitalizációból eredő kihívásokra, a rengeteg magatartási problémára, a tanulási nehézségekre is, amelyek azoknak, akik tíz évvel ezelőtt jártak iskolába, sokkal kevésbé jelentettek nehézséget

– érvel az egyetemi oktató, aki ugyanakkor rámutat, valóban érdemes lenne a pedagógusképzés rendszerét a különböző életkori csoportokhoz tartozó gyerekek taníthatóságának átjárhatósága szempontjából megreformálni, de ehhez az alapképzéseket is módosítani kéne.

Hosszú távon tovább erősítheti a tanárhiányt

A tanárhiány nem csak magyar probléma, az Európai Unió legtöbb országában jelen van. „Nem csak nálunk fordul elő, hogy különböző végzettségekkel beengedik a tanári pályára az embereket. Ez nagyon veszélyes döntés. A tanári pálya egy borzasztó fontos foglalkozás, mivel a pedagógusokon áll, milyen lesz a jövő generáció, és az, hogy ez a szakma, akár az orvosi vagy az ügyvédi hivatás, professzióvá vált, hosszú folyamat eredménye – mondta az ELTE docense, aki egyenesen kontraproduktívnak tartja a rendeletet, amely szerinte nemhogy nem fogja orvosolni, de a presztízsvesztés miatt hosszú távon erősíti majd a tanárhiányt, amire véleménye szerint sokkal egyszerűbb megoldás is kínálkozna.

„Magyarországon nem azért van tanárhiány, mert nincs elég embernek tanári végzettsége, hanem mert nagyon sok a pályaelhagyó. Tehát nem az új emberek behívásával kell orvosolni a hiányt, hanem arra kell törekedni, hogy akik a pályán vannak, azokat megtartsuk, akik végzettséget szereznek, azokat a pályára irányítsuk, és hogy bevonjuk azokat, akik hátat fordítottak a tanári hivatásuknak. Most már sok kutatás irányul arra, mi az, amivel ezt el lehetne érni” – magyarázta Kopp Erika.

Nem kellenek a „botcsinálta szakmunkások” 

Magyarországon égető probléma a tanári bér. Még ha most mindenki meg is kapta volna a 32,3 százalékos béremelést – mint ahogy nem kapta meg –, akkor is alacsony lenne a tanárok fizetése, ráadásul a probléma sokkal összetettebb annál, hogy pusztán bérrendezéssel vonzóbbá tehető a pálya.

Arra az érvre, hogy még mindig jobb alulképzett pedagógusokat beküldeni az órára, mint képzetleneket, az egyetemi oktató egy szemléletes példával válaszol.

Ez a hozzáállás mindent elmond arról, hogy mit gondolunk a tanításról. Ha például hirtelen rájönnénk, hogy nincs elég gázszerelő, és azt mondanánk, végül is a szobafestő is szakmunkás, majd gyorstalpalóval csinálnánk belőle gázszerelőt, senki nem örülne, ha nála egy ilyen botcsinálta szakmunkás szerelné be a gázkazánt. Egy olyan országban, ahol állítólag a legfontosabb érték a család, nem tudom, hogyan történhet meg ilyesmi. Vagy talán a gyerekek taníttatása nem tartozik a családi kérdésekhez? A gyerekünket rábízhatjuk olyanra, aki gyorstalpalón szerezte meg a végzettségét, csak a gázkazánunkat nem?

– tette fel a kérdést Kopp Erika.

A mai gyerekekkel sokkal nehezebb

Gloviczki Zoltán hosszú távon nem tartja megoldásnak, hogy középiskolai, technikumi végzettséggel helyettesítsük a felsőoktatást. Majd rámutatott a pedagógusok életének egy igen fontos szeletére, mégpedig a generációk között bekövetkezett egyre nagyobb változásokra, amire fontos, hogy egy pedagógus reagálni tudjon.

Nagyon egyszerűen fogalmazva: egy akkori 18 évesre rábíztam volna az óvodáskorú gyerekemet, egy mai 18 évesre nem szívesen. De a helyzetet az is súlyosbítja, hogy a mai óvodáskorú gyerekek nevelése rendkívül komplex feladat a negyven évvel ezelőttiekéhez képest. Ma nagyon heterogén társadalmi háttérrel, heterogén értékrendben nevelt vagy éppen egyáltalán nem nevelt gyerekgárdáról beszélünk. Rengeteg olyan gyerekről, akiket negyven évvel ezelőtt nem engedtek volna be az óvodába, és ez összehasonlíthatatlanul komolyabb szakmai felkészültséget kíván, mint akkor.

Úgy véli, a tanítók átképzése még mindig organikusabb megoldásnak tűnik, mint amikor biológusokat akarunk egy év alatt tanárrá képezni, amire sajnos szintén van példa. Gloviczki Zoltán kissé árnyalja az ötéves tanárképzés megítélését is, szerinte ugyanis túl van dimenzionálva az a diszciplináris tudás, amit egy általános iskolai vagy középiskolai tanárnak meg kell tanítani.

(Borítókép: Kaszás Tamás / Index)