Ellopta a világ legjobb vadászgépét és külföldre szökött vele

Az amerikaiak maguknak köszönhették a MiG-25 fenyegetését

Az 1950-es években még csak repülőgépekkel lehetett volna elérni a Szovjetunió területét. Az amerikai légierő 1957-ben kiadta az előírásait a pályázó vállalatoknak egy új stratégiai bombázó tervezésére:

A pályázaton a győztes a North American Aviaton nevű cég lett, amely 1958 januárjában megkezdte a nagyon modern XB-70 Valkyrie stratégiai bombázó fejlesztésének első fázisát. A következő videóban a szuperszonikus bombázó tesztrepülését láthatják. A Valkyrie teljesítménye ma is figyelemre méltó lenne:

Időközben azonban fejlődött a Varsói Szerződés haditechnikája is. A szovjetek olyan légvédelmi rakétákat állítottak hadrendbe, amelyekkel pl. 1960-ban, 21 ezer méter magasságon lelőtték a CIA egy U-2 gépét. A kémrepülőgépek addig háborítatlanul repülhettek szovjet légtérben. A U-2 elvesztése arra késztette az amerikai stratégákat, hogy az alacsonytámadások felé forduljanak. Ekkor fogalmazták meg a követelményt, hogy még a hatalmas B-52 stratégiai bombázóknak is kis magasságban szabad csak behatolniuk a vasfüggöny mögé, mert a nagy magasság immár nem védte volna meg őket.

Az XB-70 Valkyrie azonban nem volt alkalmas a nagy sebességű, kis magasságban történő behatoló szerepére, mert nem erre tervezték. Ezért, illetve a program költségei miatt a légierő végül leállította az XB-70 további fejlesztését. A meglevő gépeket kísérleti repülésekre használták. A második prototípus egy légifotózáson lezuhant, mert az egyik kísérő F-104 vadászgép túl közel került hozzá, és a hatalmas bombázó szárnyán keltett légörvények szinte rászívták a kis vadászt a Valkyrie-re. Az XB-70 pilóta katapultált, de a társa, illetve a vadászgépet vezető pilóta meghalt.

A szovjetek azonban nem tudták, hogy az XB-70 még további 33 repülése már csak a típus hattyúdala volt. A szovjet haderő vezetőit megrémisztette az óriási sebességű bombázó, és elrendelték egy olyan szovjet vadászgép gyors kifejlesztését, amelyik fel tud emelkedni 20 ezer méter fölé és le tudja lőni a Valkyrie-t. A szovjet MiG-25 tehát az amerikai légierő fejlesztési terveinek köszönhetően jött létre. Ez még akkor is igaz, hogyha mire megszületett, az ellenfele már rég kimúlt.

A világ leggyorsabb vadászgépe, a MiG-25

A MiG-25 gépet a Mikojanról és Gurjevicsről elnevezett tervezőiroda alkotta meg a honi légvédelmi erő, a Vojszka PVO számára. Akkoriban a honi légvédelem a harmadik legfontosabb fegyvernem volt a Szovjetunióban, a stratégiai rakétacsapatok és a szárazföldi erők után, és függetlenül működött a frontlégierőtől.

A gép hatalmas volt, üresen 20 tonna volt a súlya. Két óriási hajtóművet szereltek a szárnyai alá, ezek utánégetéssel egyenként több mint 11 tonna tolóerőt tudtak kifejteni. Négy darabot hordozhatott a világ legnagyobb légiharc-rakétáiból. Kettő R-40 rakétáját radarvezérléssel látták el, kettőt pedig hőkereső fejjel szereltek fel. A MiG-25 maximális sebessége 3,2 Mach volt.

A szovjet vezetők hamar rájöttek, hogy a gép szerepet kaphat a politikai kommunikációban is, mert kifejezheti a Szovjetunió katonai és műszaki fölényét. A szovjet vadászgép-fejlesztésben amúgy is fontos volt a nemzetközi rekordok hajszolása, a MiG-25 pedig kifejezetten alkalmas volt arra, hogy a propaganda középpontjában álljon. Hogy a rekordrepülések legtöbbjét a végletekig lecsupaszított, kifejezetten a csúcsteljesítményre hangolt prototípusokkal, fegyverzet nélkül, minimális üzemanyaggal hajtották végre, nem foglalkoztatta a szovjet és a nyugati közvéleményt. És ezek a rekordok ma is valóban figyelemre méltók:

• 1965-ben 2319 km/h sebességet ért el a gép 1000 kilométeres zárt körön.
• 1967-ben 500 kilométeres zárt körön 2981 km/h lett az elért sebesség.
• A MiG-25 volt az első repülőgép, amelyik elérte a 35 000 méteres repülési magasságot.
• 1973-ban sorra következtek az emelkedési rekordok: 20 000 méterre 2,5 perc alatt; 25 000 méterre 3 perc 13 másodperc alatt; és 30 000 méterre 4 perc 4 másodperc alatt.

Gondoljunk bele, ma egy nyaraláskor mennyi idő alatt emelkedik fel a repülőgépünk utazómagasságra, és hasonlítsuk össze ezt a MiG-25 ötven évvel ezelőtt teljesítményével...

A következő videón egy MiG-25-ös repülését láthatják belülről:

Az XB-70 törlése után a Lockheed SR-71, a még futurisztikusabb amerikai felderítőgép lett a MiG-25 ellenfele. Ezt a gépet a típus története alatt egyszer sem sikerült elfogniuk a szovjetek, állította az amerikai légierő. A szovjetek szerint ez nem volt igaz.

A MiG-25 úgy megijesztette az amerikai légierő vezetőit, hogy átalakították a már fejlesztés alatt álló F-15 vadászgép terveit és felgyorsították a munkát. Az új géptől a következőket várták: nagy mozgékonyság, nagy tömeg/tolóerő arány, fejlett radar és az alacsonyan repülő célok elfogása is. Előírták azt is, hogy tartósan kellett tudnia repülni a hangsebesség két és félszeresével. Az F-15-öt tehát kifejezetten arra tervezték, hogy minden szovjet típust, így a MiG-25-öt is le tudjon győzni légiharcban.

Bevetésen a MiG-25

Miután az amerikaiak törölték a MiG-25 megszületésének apropóját jelentő Valkyrie bombázót, a szovjetek elsősorban felderítésre használták a rekorder gépüket.

Oroszország 2007-ben ismerte el, hogy a gépet szovjet pilóta vezette. Az orosz légierő szóvivőjének egy cikke az orosz védelmi minisztérium honlapján arról szólt, hogy Alekszandr Berzsevec ezredes a Szovjetunió Hőse kitüntetést kapta a küldetésért 1967-ben, amikor

Ezek a repülések 1971-ben is folytatódtak, amikor egy átmeneti időszakban szinte háborúban állt egymással Izrael és Egyiptom, a hivatalos tűzszünet ellenére. Ekkor a szovjetek megalakították a 63. különleges felderítő repülőgép-századot, és Kairó Nyugat repülőterére telepítették négy MiG-25R típusú géppel.

Az alakulatot Berzsevec ezredes vezette.

A repülések 1971 októberében kezdődtek. A szovjet gépek 23–24 ezer méteren repültek, az izraeli Hawk légvédelmi rakéták hatómagassága felett. Az akció 1972 márciusáig folytatódott, ez idő alatt a szovjet MiG-ek akadálytalanul repültek át a Sinai-félsziget felett. Az izraeli F-4 Phantom vadászgépek nem tudták elfogni a MiG-eket. Fuad Kamal egyiptomi pilóta, akit a társaival együtt fel- és leszálláskor védte a titkos vadászt, így emlékezett vissza ezekre a hetekre:

Mindennek ellenére a szovjet pilótáknak többször a megengedettnél nagyobb sebességgel kellett repülniük, hogy biztosan elkerüljék az elfogást. Berzsevec ezredes is került ilyen helyzetbe, egy másik alkalommal pedig nem sikerült visszavenni a gázt, így nem lehetett csökkenteni a sebességet.

A hajtóműveit cserélni kellett leszállás után, mert tönkrementek a borzalmas igénybevételtől.

Cikkünk folytatódik, kérjük, lapozzon!